Családban azért kell visszafogni magunkat és nem szólni ha valami nem tetszik mert baj esetén csak rájuk számíthatunk?
Kamu kitalalt illem, igen azert, hogy ne legyel rosszban, rajuk lehet allitolag szamitani. Ugyanakkor en inkabb azt vallom hogy a minosegi kapcsolatok az oszintesegre epulnek, a baratsagok is.
Kiskoromban sokszor mondta anyukam hogy keresztanyam foztjebe kostoljak bele mondjam h finom stb, pedig nem fozott vmi jol. Meg bolt hogy csak nem szerettem az afott ezelt, de akkor sem engedtek h ne kerjek, nehogy a no azt higgye hogy az o foztjet nem szeretem.
Ugyan ilyen alapon egy alapvetoen oszinte barati kapcsolatomban megsertodotz egy baratom egy kerti sutogetesen nala, mikor kerdezte, hogy milyen a leves, es mindenki mondta hogy finom, en meg azt mondtam, hogy egy kicsit savanyu es kernek cukrot. De tisztaztam vele hogy ez nem azt jelenti hogy kaga, csak nekem volt savanyu, es izles dolga, o kérdezte hogy milyen, nem en okoskodtam keretlenul. Idovel feldolgozta azert, tulelte. Mas teruleteken meg mindig oszintek voltunk egymassal es jobb is, ha legalabb baratkent nem segget nyalunk, mert legalabb onnan tudjuk h mit csinaljunk jobban.
Szóval nyilvan nem sertegetni kell egymast meg nem f. t meregetni hogy az en levesem finomabb vagy nem, hanem csak oszintenek lenni.
Szolj be nyugodtan, ha jogos. Az elnyomas, magunkban forrongas sosem jo es felemeszt, megbetegit plusz nem lesz negativ kritika ami javitson a masik eleten.
24/F
Nekem is vannak ilyen beszólogatós nagynénéim.
Engem ugye születésem óta ismernek, egy generációval idősebbek, sosem szóltam vissza nekik (erre is neveltek a szüleim). Aztán jött a feleségem, aki extra érzékeny, sértődékeny, a bolhából is elefántot csinál. Ővele kb. hasonlóan viselkedtek, aztán ő szépen kivásárolta magát a velük való összejövetelekből. Végül is 30 feletti dolgozó nőként miért kéne elviselnie, ha valaki beszól neki? Őszintén szólva én se sajnáltam különösebben, hogy így ritkábban találkozom nagynénéimmel. Nyilván a feleségem se húzódott volna ennyire el tőlük, ha nem ilyen természetük lett volna.
5. Nem tudom :(
Alapból kicsi a családunk. Kb csak ők vannak nekünk. Szeretjük egymást azért, de mottó itt is érvényesül:
"mi csak időpontra, barátok bármikor"
És az a baj, hogy ez a magatartásukon is meglátszik.
Nem vagyunk úgy rosszban, de ez mégis valahol zavar. Az meg egyesenen bosszant, hogy ők kedvük szerint kritizálhatnak, holott ők ugyanazt csinálják..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!