Van itt olyan, akinek nagyon fiatalon le kellett mondania az álmáról, hogy beteg rokont gondozzon vagy árva rokon gyerek gyámhatóság legyen? Hogy alakult az élete?

"....árva rokon gyerek gyámhatóság legyen? "

Gyámhatóság Nem lesz senki. Max gyámja lesz. De nem kötelező se rokont ápolni,mise gyereket gyámság alá fogadni. Saját döntés, ami utan nem kellene martirt jatszani.

Tisztázzuk:

1. Beteg rokont nem ápolok

- arra ott vannak megfelelő intézmények, vagy keresek szaksegítséget

- plusz volt benne részem középiskolásként, ezért írom azt, hogy soha többé. Lelkileg, fizikailag, mindenhogyan hazavág.

2. ha annyira szeretnék gyereket, akkor szülök egy sajátot, nem gyámkodok másé felett. Nyilván segítenék nekik, és jöhetnének hozzám pár napra, amikor szeretnének, de nem venném magamhoz őket.

Beteg szülöt, testvért nem lehet adoptálni.

Emellett sokkal jobban ellátják megfelelö intézményekben, mint amit te otthon tudnál biztosítani, a saját életedet emiatt tönkretenni teljesen fölösleges és értelmetlen dolog.

Kemény ügy...

Mert ha feladod a szakmádat, és tizen-huszonévig ápolsz valakit, akkor miből lesz nyugdíjad, ki fog téged ápolni majdan...?