Pofátlanság a sógornőm kérése?

Megpróbálok rövid lenni. Sógornőm kitalálta, hogy a két és fél éves kisfiának szeretne venni gyerekszobabútort karácsonyra és ami ajándékot szánnánk nekik/ a kisfiúnak azt inkább adja oda a család pénz formájában. Ez eddig relatíve rendben is volna. A gond ott kezdődik, hogy úgymond ki lett nekem adva parancsba apámon keresztül, hogy adakozzak már én is.(nem szoktam ajándékot venni soha senkinek és tudják, hogy nekem sem lehet, mert utálom az ajándékokat) A sztorihoz hozzátartozik, hogy 2 éve adtam kölcsön nekik egy rakás pénzt, mert egyébként a bank elvitte volna a házukat, és akkortájt született a kisgyerek is. Akkor családon belül megegyeztünk, hogy én kölcsönzök jópár millát, hogy ne kölcsönt kelljen nekik kölcsönre halmozniuk. Megköszönték blabla. Azóta lehet, hogy 2x beszéltem velük messengeren, akkoris az volt a téma, hogy miért nem küldtem a gyereknek szülinap/névnap alkalmából ajándékot, ráadásul, ha a szüleimmel beszélek, akkor is ez a téma megy. Most perpillanat adnom kéne 150 ezret bútorra. Szerintem ha már kihúzom őket a szarból pofátlanságnak tartom, hogy ennyire tartsa a markát. A másik meg az, hogy miért apán keresztül kell üzenni? Ha felhívott volna és normális módon elmondja, hogy mi van, simán odaadom neki annak ellenére, hogy utálom a gyerekeket, az összeset. Külföldön melózom, megengedhetném magamnak, ráadásul amikor felajánlottam nekik, hogy szerzek nekik itt külföldön melót, hogy legyen több pénzük a havi 240 ezer helyett, csak a szájukat húzták, meg 'majd gondolkodnak rajta'. De így valahogy olyan gondolatok vannak bennem, hogy miért is kellene nekem ingyen bankot játszanom? Nem kellett volna nekik 2 kölcsönből építkezni, a semmire lebabázni úgy, hogy a sógornőm előtte sem dolgozott, meg burkoltan pénzt kéregetni. Túlreagálom? Írjatok véleményt légyszi. 35/f