Mi a magyarázat anyám viselkedésére?
Sziasztok!
17/L vagyok. Az anyai nagymamámmal két hónapja elég viharos a viszonyom. Van egy enyhén szellemi fogyatékos ikerhúgom. Két hónapja nagymamám azt mondta, hogy én elnyomtam a húgomat a terhesség alatt, ezért ilyen. Nagyon megbántott vele, felszólítottam, hogy várom a bocsánatkérést. Erre ő, hogy ne vicceljek, és hogy legyen már humorom... Azóta is bánt a dolog, ő azóta sem kért bocsánatot. Azóta kerülöm, nagyon hargszom rá.
Tegnapelőtt azonban átjött hozzánk, én viszont nem húzhattam el a csíkot online óra miatt. Utána nagyi bejött a szobába, és kérdezte, miért kerülöm. Megdöbbenve kérdeztem, hogy van mersze megkérdezni. Erre ő, hogy még mindig a két hónappal ezelőtti? Szó szót követett, a végén az bukott ki belőlem, hogy amikor meghal, nem fogok elmenni a temetésére, és takarodjon ki a szobámból.
De ami igazán bánt, hogy anyám az ő pártját fogja. Én ilyen helyzetben kidobnám az anyámat a lakásból, ha ilyennel bántaná a gyerekemet.
Véleményem szerint vannak dolgok, melyekkel nem szabad viccelni és ez az. Kérdező: jogosan esett rosszul ez. Visszataszító dolog ilyennel viccelni.
Véleményem akkor is ez, ha senki sem ért egyet velem.
Ezzel a dologgal nem szabad viccelni.
A nagymama nagyon bunkó volt, de nem akarja belátni. Miután a nagymama bocsánatot kért, várhatja el, hogy az unoka felülvizsgálja a kijelentését és a hozzáállását, ugyanis a nagymama a kérdezővel ellentétben felnőtt, ami azt jelenti, hogy a tetteinek következményeit akkor is vállalnia kell, ha ő azt nem úgy akart, nem gondolta volna stb.
Ezt végrehajtva van jogalap elkezdeni a kérdezővel megértetni anyu, nagymama részéről, hogy a kérdező reakciója a nagymama általi bocsánatkérése birtokában miért számít túlzottnak.
Jó látni, hogy vannak itt nem kamaszgyűlölők/nem gyerekgyűlölők is, akik helyesen azt vallják, hogy a gyerek nem dolog, akinek a fejéhez ok nélkül bármit hozzá lehet vágni. Köszönöm nektek a megértést, sokkal jobb nagyszülők lesztek/vagytok, mint az, akire haragszom.
5-ös, a te válaszod volt a legrészletesebb, neked ezt külön köszönöm. De: megpróbáltam türelmesen megbeszélni vele, udvariasan el is mondtam, miért és mennyire bánt amit mondott, kb. szószerint úgy, amit te írtál.
A reakció az volt, ne legyek hisztis, nincs humorom.
Akik meg leszólnak: Viccelődni a szellemi fogyatékossággal kapcsolatban? Ha én viccelődtem volna pl. azzal, hogy nagypapám halálos infarktusát a nagymamám viselkedése okozta (ebben amúgy nem hiszek!!), nagymamám lenne a hunyó, hogy nem hagyja annyiban? Ugye hogy nem?! Ha ezekután elítéltek, akkor kettősmércével mértek, és akkor ti vagytok az idióták.
És tudta/tudja, mennyire fáj ez nekem, de egy bocsira/sajnálomra se futotta. Hogy vicc volt, túléled, hisztis vagy, az nem bocsánatkérés!!!! Felnőtt, sokkal tapasztaltabb ember létére nem ért a szép szóból, marad más? Az nem opció, hogy felejtsem el!! Akinek magyarázni kell, hogy miért nem opció, az álljon sorba érzelmekért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!