Mennyire normális hogy az unokatestvéremnek(30+) sosem volt barátnője illetve bármilyen kapcsolata?

Ez most olyan mintha rólam írtál volna, csak én 27 vagyok.

Minden ember más, ezért nehéz megmondani, hogy mi jár a fejében, de a saját tapasztalatom alapján ilyen hosszú egyedüllét után főleg nem a csalódástól való félelem a hunyó.

Nekem is néha van egy enyhe hiányérzetem és kapcsolatra vágynék, de mindig mikor megpróbáltam kimozdulni, találkozni régebbi ismerősökkel, nagyon hamar elegem lett belőle. Tök jól el tudtam beszélgetni velük kb. 1 óráig, aztán már mentem volna haza. Ráadásul ezután gyakrabban hívtak közös ebédekre/vacsorákra és amikor már minden héten volt valami az már egyszerűen túl sok volt nekem.

Nagyon minimális a társaságigényem és a beszélgetés rettentően lefáraszt.

Alapvetően nincsenek kommunikációs problémáim, tudok beszélgetni bármi rendes témáról, bár a hétköznapi csevegés az nem megy. Szerintem (remélem) a külsőmmel sincsen semmi gond, de én is elég vékony, edzetlen és fehér vagyok.

Szerintem a leginkább azzal segíthetsz neki, ha néha néha tervezel valami programot vele, csak ne túl gyakran.

Emellett az sem ártana ha kipróbálná milyen egyedül élni. A szülőkkel együttéléssel az a gond, hogy ha valakinek nincsen nagy társaságigénye, akkor a szülők pont kitöltik ezt a hiányt.

Én egy évet éltem külföldön egyedül és azalatt magamhoz képest sokkal gyakrabban volt kedvem kimozdulni, kollégákkal összejárni. Most fogok újra elköltözni otthonról, csak a lakás még készül.

Végeredményben szabadság van, mindenki úgy él, ahogy akar.

Csak az számít, hogy tényleg jól érezze magát és ne csak bebeszélje magának.