Hogyan vágjak jó pofát ahhoz,hogy életem első szerelme a rokonomat veszi feleségül?

Röviden annyi a történetünk, hogy amikor megszülettünk szomszédok voltunk a sráccal, ráadásul 4 nappal idősebb nálam, így természetesen nagyon jó barátok voltunk. Az első emlékem vele, hogy egy kiskádban fürdünk ketten, full meztelenül kb.4-5 évesen.😅 Aztán mi elköltöztünk, de a jó kapcsolat megmaradt és úgy hozta az élet, hogy 13 évesen ő volt az első barátom, neki pedig én az első barátnője. Nyílván nagyon gyerekek voltunk, nem is tartott sokáig, de sok szép emlékem maradt meg róla. 18 évesen újra próbáltuk, azt hittük érettebben majd működni fog, de nagyon nem. Akkor úgy szakítottunk néhány hónap után, hogy mondhatni megutáltuk egymást. 3 évvel később hidegzuhanyként ért, hogy összejött az unokatestvéremmel, de próbáltam nem is foglalkozni velük. Ha nagyon muszáj volt találkoznunk pl. családi összejöveteleken még beszélgettem is velük, kicsit se mutattam ki, hogy nekem ez valamilyen szinten fáj. Most nem olyan rég el is jegyezte és őszintén szomorú vagyok miatta. Kislányként pontosan erről álmodoztam, csak éppen akkor nem az unokatesóm ujjára húzta a gyűrűt, hanem az enyémre. Látom én is, hogy mennyire szépek együtt és, hogy összeillenek, de valahol a lelkem mélyén azt hiszem arra vágytam, hogy egyszer még együtt legyünk és most fogtam fel teljesen, hogy ez már sosem történhet meg. A családom az eljegyzésük óta kb. napi szinten elmondja, hogy barátkozzak meg a gondolattal, mert biztos meghívnak az esküvőre, ahol majd jó képet kell vágnom a dologhoz. Egyrészt bízom benne, hogy eszükbe se jut meghívni, másrészt nem is értem miért kellene nekem ehhez bárhogyan is hozzáállnom. Próbálom magamban megemészteni a történteket, 7 év telt el azóta, hogy szakítottunk, ami rengeteg idő, nekem is volt azóta már több kapcsolatom is, sőt sokkal szerelmesebb is voltam már, mint ebbe a fiúba, de akkor is ő volt az első szerelmem, ami számomra különleges dolog volt, főleg mert születésem óta ismerem és 18 éves korunkig mondhatni legjobb barátok voltunk. Szerintetek amikor a családom (főleg a mamám) jön ezzel, hogy vágjak jó pofát az esküvőjükhöz dologgal mit mondjak neki? Nem akarom megbántani, hisz ő természetesen egyformán szereti az uncsimat, mint engem és eszemben sincs azt mondani, hogy zavar a boldogságuk, de bármennyire is próbálom nem kimutatni látszik rajtam, hogy bánt ez az egész. Velem van a baj és tényleg meg kellene erőltetnem magam és legalább megjátszanom, hogy egyáltalán nem zavar?

25/L