Milyen gyakorlati tanácsokat tudtok adni a single-shamingre családban?

21.re, a kérdezőnek.

Kösz. Szerintem, ha egy ember hagyja, hogy megszégyenítsék, akkor az meg is érdemli.

Kit érdekel mások véleménye? Miért nem tudja elküldeni az anyjába azt aki beugat neki?

Nem kicsit vagy eltévedve. Egy frászkarikát nőtt fel az előző generáció így. Nyilván vannak, akik igen, de minden generációban voltak, vannak és lesznek is ilyen gondolkodású emberek. Hogy ki mit tesz, az MINDIG a SAJÁT felelőssége: nem a szülőké (kivéve a kiskorút, bár részben akkor is), nem a férjé, nem a töktudjakié. Felnőtt nem akkor lesz valaki, ha betölti a 18. életévét, hanem akkor, amikor felelősségteljesen tud dönteni, felelősséget vállalni a tetteiért. Régen is lehetett utazgatni, csak valamivel bonyolultabb volt. Speciel nagyapám húga a férjével bejárta a fél világot. Sokkal előző generáció volt a néni, 1924-ben született, a férje valamikor a 80-as évek végén halt meg, szóval bőven a Kádár-rendszerben tették a nagy utazásokat. És természetesen saját pénzükből.

Egy munkahelyen illik egyeztetni a hosszabb szabadságot, igen, mert más is nyilván szeretne menni, de közben a munkát is el kell végezni. Ha a munkáltató elengedett, akkor persze a kollégák nem szólhatnak bele, de véleményük azért lehet.

Pszichológust javaslok önismeret és határtartási problémák miatt.

Mindennek ez az alfája és omegája: tudni kell a helyén kezelni, hogy kinek mihez van köze és beleszólása. (addig mennek, míg el nem érnek a falig - esetedben nincs is fal, így keresztülgyalogolnak rajtad, "beléd beszélnek", diszponálnak a terveid és az időd fölött, ami nagy baj)