Milyen gyakorlati tanácsokat tudtok adni a single-shamingre családban?

Konkrétan mi itt a szitu?

Amúgy a fiatal felnőtt szinglin és a családos emberen kívül is van opció. A fiatal felnőtt szinglinek sem muszáj a mamahotelben maradnia.

Én pl emlékszem, 21 évesen fejeztem be a sulit, és találtam munkát Bp-en.

Kapcsolatom akkor nem volt, barátnőkkel vettünk ki egy lakást közösen.

Ez is egy volt, a sok jó és sok nagyon különböző korszakból az életben. Itt már felnőtt vagy, független, buli az élet, de mellette ott a felelősség is magad iránt.

Sose értettem az olyan tanácsokat, hogy építsük le a családi kapcsolatokat egyet nem értés esetén... ez csak menekülés. Sztem rövidre kell zárni, a legközelebbi alkalommal röviden el kell mondani, hogy te úgy döntöttél, hogy így akarod élni az életed, és így vagy a legboldogabb, ezen pedig nem fog változtatni ha még elmondják százszor az ellenkezőjét. Ha ennek ellenére is folytatják, akkor ne csinálj belőle lelkiismereti kérdést, engedd el a füled mellett, mosolyogj és éld továbbra is azt az életet, amit te akarsz.

Ha meg vagy arról győződve és őszintén gondolod, hogy ez így jó neked, akkor nem fog zavarni a duruzsolás, mert egy magabiztos embert nem lehet kizökkenteni. Ha pedig kizökkentenek, akkor nézz magadba, hogy tényleg ez a legjobb-e neked, ennyi.

#3 vagyok.

Hát figyelj, ez a hátulütője annak, ha otthon laksz. A szüleid így nem fogták fel, hogy nem vagy már gyerek, hiszen hát a gyerekszobában lakik még “a gyerek” 😁

Tudom, hogy nálunk is ugyanez ment volna, ha otthon maradtam volna.

A jó szülő-felnőtt gyerek kapcsolat alapja szerintem a különélés.

Ez egyébként fordítva is igaz. Kb 28 eves koromba Apum hozzánk költözött 2 hónapra, amiből 2 év -Lányomhotel- lett 😁 Kegyetlen volt, pedig szeretem én Őt is, Anyát is, de együtt élni... egy bizonyos kor után nem egészséges szerintem.

Itt NEM AZ a gond, hoyg nincs párod, HANEM AZ, hogy a szülöknél élsz! Abban ugyanis nagyon igazuk van, hogy amíg ott laksz, addig gyerek vagy, mert te magad tartod annak magad.

Az önállósodás azzal jár, hogy vannak nehézségek, azokat megoldod egyedül, felnött módra, nem anyuka/apuka tesz mindent helyetted.

Költözz el, élj önállóan és ne foglalkozz a megjegyzésekkel.

3 hetet minden évben, kétszer is akár.

(Külföldön élünk, 30 nap szabink van egy évben, az ugye 6 hét)

Annál többet pedig: én most egy évet itthon voltam a babánkkal, ez nekem az a kategória, hogy azt csinálom, amit szeretnék.

Azon kívül a munka sem feltétlenül rossz dolog, találj olyat, amit szívesen csinálsz, vagy ahol jó a csapat.

Két meglátás: ha nem volt jó haverokkal sem, barátnővel sem, otthon sem; akkor talán benned van a hiba. Nem tudom, csak lehetőségként át kell ezt is gondolni. Vagy (és most nem a családodra gondolok, ők adottak) nem megfelelő emberekkel veszed körbe magad.