Mitévő legyek? Magamra maradtam az életben.

Ez a helyzet sajnos. Már gyerekkoromban is voltak jelek hogy ez lesz ha utólag visszagondolok. Olyan családban nőttem fel ahol apám alkoholista volt és üldözött minket. Velem nem törődött, mintha nem is a gyereke,fia lennék. Idegenekként éltünk együtt hárman egy szoba konyhában rossz körülmények között. Volt hogy egy sufniban éltünk 2 évig. Mellette rendszeresen bántottak az iskolában ami miatt nem voltam képes a végén nyitni senki felé úgy igazán. Nagyszüleim szintén borzalmas emberek voltak. Mi.egy olyan család voltunk ahol szeretet nem létezett. Helyette a rosszindulat az alkohol és a gyűlölet dominált. A rokonsággal ugyancsak semmilyen kapcsolatban nem álltunk. Mára a helyzet úgy néz ki hogy már csak anyám él. Vele is nagy szakadék lett köztünk a második házassága miatt. A férje állt közénk és ő hagyta valamint sok éven keresztül hazudott nekem és képes volt velem kitolni hogy a férjének kedvezzen. Majd egy szép napon egyik pillanatról a másikra eltűnt az életemből miatta. Noha vannak barátaim,kevés igaz de van, most mégis arra eszméltem rá hogy magamra maradtam. Hiszen nincs családom. Nem azt a rosszat hiányolom ami volt hanem mint tényt állítom hogy nekem nem jutott család. Barátnőm sincs. Később talán lesz esélyem rá. Sajnos elhízott vagyok amin másfél hónapja dolgozom és szépen fogyok de még a -12 az kevés, 40-et kell minimum ahhoz hogy normális alkatom legyen. Visszatérve egy ideje az új barátságok kötésével is problémáim vannak. Sajnos hamis embereket sikerül kifognom. Olyanokat akikkel kapcsolatban mindig utólag derül ki hogy nem egy barátság kezdete volt hanem egy hazugság. Engem ez nagyon elkeserít hogy nem tartozom sehová és senki sem vár haza. 32 évesen egy párkapcsolatot sem tudok felmutatni. Borzalmas érzés gyökértelennek lenni. Mihez tudnék kezdeni ebben a helyzetben? Nem bírom tovább ezt az érzést elviselni.