Mitévő legyek? Magamra maradtam az életben.
23-as (illetve persze a kérdezőnek is): szintén 47 vagyok.
Nekem annyiból más, hogy szüleim élnek, jó a kapcsolatunk, nem voltak ezen a téren gondok. Más téren viszont igen, elég rendesen, többször is. A párválasztásban mindig mellényúltam, s olyan szinten kaptam a pofonokat az élettől, ami 3 embernek is sok lenne.
Tavaly eljutottam arra a szintre "családi" életemben, hogy vagy maradok és szó szerint belepusztulok, vagy változtatok. Egy nap beültem az autóba, csak az irataim voltak nálam, meg pár ruha, és elmentem. 250 kilométerrel arrább álltam meg. Gyakorlatilag 47 évesen elértem, hogy semmim és senkim nincs (jelenleg barátoknál lakok). De innen - remélhetőleg - már csak felfelé lehet menni.
Kérdező, kitartást kívánok és gratulálok az eddigi eredményekhez.
23: ne add fel, kitartást kívánok Neked is.
25-ös vagyok. Gyerek nincs, azt nem tudom, hogy sajnos, vagy szerencsére. Viszont "gyerekes" tapasztalatom van, csecsemőtől a mindjárt 20 évesig. Egyébként valóban nem írtam oda: 47, férfi.
(25-ös voltam.)
28#
Gyakorlatilag akkor sajnos a saját életed kirekesztett. Elég stresszes vagyok most a munkahelyem miatt. Ez a korona nem tudom hogy mennyire fog megszivatni munka szempontból. Szombaton hajókázni voltunk barátokkal vasárnap pihentem. Közben éreztem hogy nagyon hiányzik mellőlem valaki. Annyira rossz az amikor egy jó programból hazajövök ide a semmibe. Nincs kinek elmesélni hogy mi történt és hogy mennyire jól éreztem magam. Nincs kivel megélni az örömöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!