Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Rokoni kapcsolat » Miért kéne tűrnünk tovább az...

Miért kéne tűrnünk tovább az érzelmi zsarolást?

Figyelt kérdés

A helyzet a következő: férjemmel már 8 éve együtt vagyunk (5 éve házasok) és sajnos 3 éve édesanyjánál rákot diagnosztizáltak. Kapott kemot szegény, kihullott a haja, volt egy elég nagy műtétje stb, de aztán jobban lett. Folyamatosan járt kontrollra, úgy tűnt rendben van. De sajnos mégsem, igazából hullámzó, egyszer jobban van, egyszer rosszabbul, most épp kicsit rosszabbul, már áttetje is van sajnos. :(


Na emellett viszont párhuzamosan el kezdtük szépen fokozatosan kapni az ívet unokatéma ügyileg. Eddig szerencsémre nem igazán "támadtak le" a gyerek dologgal, de anyósom nagy vágya, hogy legyen legalább egy unokája és mivel beteg és ki tudja, hogy mi lesz a betegsége vége, így el kezdte ő is, após is, de még sok rokon is rágni a fülünket, hogy jaj hát szegénynek ki tudja mennyi ideje van még hátra és igazán megajándékozhatnánk egy unokával. Először nem is tudtunk mit reagálni, annyira abszurd volt az egész. Tudni kell, hogy egyáltalán nem akarunk gyereket, sem most, sem semmikor máskor, nem igazán kedveljük őket.

Azonban most konkrétan érzelmi zsarolva vagyunk, hogy hát na, úgyis házasok vagyunk már pár éve és különben is mekkora öröm egy gyerek. Elmondtuk szépen, hogy köszönjük a "tippet", de nem fogunk gyereket csinálni csak azért, mert anyósom beteg (meg úgy alapból sem), ez a mi magánügyünk, a mi életünket tenné tönkre egy nem kívánt gyerek, úgyhogy hanyagoljuk a témát. Szívesen segítek anyósomnak bármiben, amikor hazalátogatunk, de ezt a témát ne is erőltessék, ez nem így működik. De némely rokon szerint még mi vagyunk az önzőek... 🤷🏼 Aztán csodálkoznak, hogy nem kommunikálunk velük.


Nekem már a hócipőm tele van, múltkor már apósnak kissé erélyesen odaszóltunk, hogy zárják végre le a témát, de semmi kedvünk veszekedni, főleg nem anyóssal most, hogy nincs túl jó állapotban, de viszont szó nélkül sem fogom tűrni, hogy a méhemben turkáljanak.

Alapból m szoktunk minden héten hazalátogatni, mert eleve 60 km-re lakunk tőlük, meg hát megvan a saját életünk, dolgunk, de mióta kiderült anyósom betegsége, azóta jóval többet megyünk, főleg most, hogy rosszabbodott az állapota.


Ti mit tanácsoltok, hogyan kezelnétek ezt a helyzetet? Az a baj, hogy én elég tűzről pattant nő vagyok, hevesebb természet és ha valamit gyűlölök az az, ha nem képesek tiszteletben tartani a magánéleti döntéseimet, főleg a gyerekvállalást. Mióta az eszemet tudom tisztában vagyok vele, hogy nincs az dolog, ami miatt szülnék és ez mai napig így van, szóval mikor nekiállnak győzködni és okoskodni e témát illetően, na azt roppant nehezen tudom kedvesen kezelni, bár nyilván igyekszem azért, de ez már kezd sok lenni.


2020. aug. 4. 16:53
1 2 3
 21/25 anonim ***** válasza:
25%

Nagyon sajnálom a helyzeteteket, meg anyósod is. De el kell fogadniuk hogy ha nem szeretnétek gyereket. De szerintem őt most nem lehet meggyőzni.

Csúnya dolog a hazugság, de ebben az esetben kegyes lenne szerintem ha azt mondanátok neki hogy hát próbalkoztok, majd csak jön valamikor.

Így talán le redukálodna a téma havi 1 alkalomra, amikor mondanátok neki, hogy most se jött össze.

Gondolom sajnos nagyon sokáig úgysem lesz már köztetek, addig ez a kegyes hazugság belefér, hogy mindenki nyugodt legyen, és ne feszülten, veszekedéssel teljen a maradék kis idő.

2020. aug. 4. 19:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/25 anonim ***** válasza:
75%

Akinek van gyereke, az egész egyszerűen úgysem tudja felfogni, hogy van olyan, aki nem szeretne. Anyósodnak van gyereke, így te neki egy nagy kérdőjel lehetsz. Gondolom azért "nyom", mert nem hiszi el, hogy komolyan gondolod, hiába is mondod neki.


Mondd azt hogy a sorsra bizzatok. Aztán nem lesz és kész.

2020. aug. 4. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/25 anonim ***** válasza:
90%

Akár én is írhattam volna. Magam is "ami a szívemen az a számon" típusú nő vagyok, mi a férjemmel szintén nem vállaltunk gyereket. Meglepő, de a férjem sokkal jobban ellenezte mint én, bár én sem lelkesedtem az anyaságért. Nálunk is ez volt mint nálatok. Én imádtam anyósomat, amikor csak tudtunk mindig mentünk látogatóba, mert jó volt vele eltölteni a hétvégéket. Ő is beteg lett.( veséje nem működött rendesen) Amikor egyre rosszabb lett a betegsége, ő is, és a nagy rokonság is nyaggatott minket a baba miatt. Mi nem akartunk magyarázkodni, hogy miért nem akarunk, és nem akartunk anyósommal sem összeveszni, mert unokaunszolás ellenére áldott jó ember volt. Mi mindig azt mondtuzk ha téma volt, hogy rajta vagyunk az ügyön.. Így mindenki lenyugodott, és utána csak néha- néha kérdeztek rá, hogy "na lesz már baba?" Mi meg erre " Igyekszünk, de eddig semmi. De egyszer majd csak sikerül"

Anyósom végül tavaly meghalt. Azóta a rokonok sem kérdeznek a babára. Szerintem inkább sajnálnak ( de semmi pénzért nem mondanák ki) , hogy nem jött össze a baba nálunk.

Mi a békét választottuk, kis kegyes hazugsággal. De nem ártunk senkinek sem vele.

2020. aug. 4. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/25 anonim ***** válasza:
100%

Én is pont ugyanabban a helyzetben voltam, mint te. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a "Nem szeretnénk gyereket soha semmikor." nem állítja le a folytonos érdeklődést, hogy "Na? Meggondoltátok magatok?".

Én is egyre idegesebb lettem rá az évek alatt, főleg, hogy a férjem ezekből a "csatákból" nemes egyszerűséggel kivonult.

Aztán kipróbáltam, azt a választ (mert őszintén elfáradtam már a hadakozásban), hogy "Ha jön, jön.". Ezzel mindenki megnyugodott, én pedig nem hazudtam. Tudtam, hogy ha gyógyszer és óvszer mellett is meg tud foganni, akkor nem vetetném el. Ők meg nyilván nem tudták, hogy kétfrontos védekezés folyik.

Néha rákérdeztek, akkor azt mondtam, hogy "Még semmi." Egy idő után elmaradtak a kérdések.

2020. aug. 5. 08:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/25 anonim ***** válasza:
54%

Nézzük a tényeket. Volt daganatos a családban, amikor már áttét van a kemó meg a sugár után, akkor már hiába a műtét, szegénynek nem sok van hátra. Nem fogja megélni az unoka érkezését. Itt aki önző az a férj. Egyébként a rokonság többi tagja is bátran lebabázhat, felesleges ezzel a kérdezőt cseszegetni.



Én a helyedben (azaz a férjed helyében) elmondanám apósnak négyszemközt, hogy sürgősen akadjon le a témáról és ne cseszegessen vele. Anyósnak nem kell hallania, van elég baja, de apukát le kell állítani.

2020. aug. 5. 09:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!