Miért kéne tűrnünk tovább az érzelmi zsarolást?
A helyzet a következő: férjemmel már 8 éve együtt vagyunk (5 éve házasok) és sajnos 3 éve édesanyjánál rákot diagnosztizáltak. Kapott kemot szegény, kihullott a haja, volt egy elég nagy műtétje stb, de aztán jobban lett. Folyamatosan járt kontrollra, úgy tűnt rendben van. De sajnos mégsem, igazából hullámzó, egyszer jobban van, egyszer rosszabbul, most épp kicsit rosszabbul, már áttetje is van sajnos. :(
Na emellett viszont párhuzamosan el kezdtük szépen fokozatosan kapni az ívet unokatéma ügyileg. Eddig szerencsémre nem igazán "támadtak le" a gyerek dologgal, de anyósom nagy vágya, hogy legyen legalább egy unokája és mivel beteg és ki tudja, hogy mi lesz a betegsége vége, így el kezdte ő is, após is, de még sok rokon is rágni a fülünket, hogy jaj hát szegénynek ki tudja mennyi ideje van még hátra és igazán megajándékozhatnánk egy unokával. Először nem is tudtunk mit reagálni, annyira abszurd volt az egész. Tudni kell, hogy egyáltalán nem akarunk gyereket, sem most, sem semmikor máskor, nem igazán kedveljük őket.
Azonban most konkrétan érzelmi zsarolva vagyunk, hogy hát na, úgyis házasok vagyunk már pár éve és különben is mekkora öröm egy gyerek. Elmondtuk szépen, hogy köszönjük a "tippet", de nem fogunk gyereket csinálni csak azért, mert anyósom beteg (meg úgy alapból sem), ez a mi magánügyünk, a mi életünket tenné tönkre egy nem kívánt gyerek, úgyhogy hanyagoljuk a témát. Szívesen segítek anyósomnak bármiben, amikor hazalátogatunk, de ezt a témát ne is erőltessék, ez nem így működik. De némely rokon szerint még mi vagyunk az önzőek... 🤷🏼 Aztán csodálkoznak, hogy nem kommunikálunk velük.
Nekem már a hócipőm tele van, múltkor már apósnak kissé erélyesen odaszóltunk, hogy zárják végre le a témát, de semmi kedvünk veszekedni, főleg nem anyóssal most, hogy nincs túl jó állapotban, de viszont szó nélkül sem fogom tűrni, hogy a méhemben turkáljanak.
Alapból m szoktunk minden héten hazalátogatni, mert eleve 60 km-re lakunk tőlük, meg hát megvan a saját életünk, dolgunk, de mióta kiderült anyósom betegsége, azóta jóval többet megyünk, főleg most, hogy rosszabbodott az állapota.
Ti mit tanácsoltok, hogyan kezelnétek ezt a helyzetet? Az a baj, hogy én elég tűzről pattant nő vagyok, hevesebb természet és ha valamit gyűlölök az az, ha nem képesek tiszteletben tartani a magánéleti döntéseimet, főleg a gyerekvállalást. Mióta az eszemet tudom tisztában vagyok vele, hogy nincs az dolog, ami miatt szülnék és ez mai napig így van, szóval mikor nekiállnak győzködni és okoskodni e témát illetően, na azt roppant nehezen tudom kedvesen kezelni, bár nyilván igyekszem azért, de ez már kezd sok lenni.
Nem sok empátia van az idős szülő iránt, mint ahogy az általában szokott lenni ezen az oldalon.
Nem kell gyereket szülni, de azért néhány kommentelő kicsit magába nézhetne, hogy nyilatkozik.
Állandóan akadjon be a lemez... Nem akarunk anyuka. Köszönöm a kérdést.
Amúgy én sem akartam soha, aztán mégis lett egy lányom 36 éves koromban. Nagyon szeretjük.
De... A nagyszülők közül sajnos csak egy érte meg a születését.
Persze, a férje kerülje el a nagybeteg anyját, mert az vágyik egy egyébként az ő szemszögéből természetes dologra.
Nem tudom hányszor hangsúlyozzam ki, hogy nem gond, ha nem lesz gyerek de EBBEN az esetben nem az elkerülés a megoldás. De mivel ezen az oldalon elég gyakori ez a hozzáállás, mert sok az elvakult gyerekmentes, akik személyes sertésnek vesznek minden ilyen kérdést, teljesen felesleges ilyen hozzászólást írni, mert úgyis lepontozást kap. Úgyhogy jó szórakozást ahhoz, hogy megerősítsétek egymást a hülyeségben.
Áruld már el, hogy hol írtam, hogy a férje ne menjen az anyjához? :D
A kérdezőnek tanácsoltam, hogy ha továbbra sem állnak le nála, akkor igenis kerülje el őket. Szólt már a kérdező többször is nekik a témában? Igen. Meghallgatták őt? Nem. Továbbra is turkálnak a méhében, sőt, már önzőnek is kikiabálták? Igen. Szerinted mit kellene egy nőnek ilyen esetben tennie? Tűrnie és vágnia a jópofát?
#11 és #14 Pusztán azért, mert valaki idős, nem érdemel kiemelkedően tiszteletet! Én speciel azt tisztelem, aki engem is tisztel, ez egy kölcsönös dolog. Vagy az rendben van, hogy anyósomék a legintimebb magánügyünket és döntésünket nem tartják tiszteletben??
Az kéne természetes legyen, hogy nem turkálunk a másik magánéletében, pusztan ennyit kérünk, kötve hiszem hogy ez nagy kérés, ellenben nem értem miért pont te papolsz tiszteletről, mikor süt az irományodból a megvetés, mert hát a "sok elvakult gyerekmentes". Miert is lesz valaki elvakult attól, hogy nem akar gyereket?? Ezt magyarázd már légy szíves és azt is, hogy az miért nem lesz elvakult, aki meg képtelen tiszteletben tartani a másik döntését és folyamatosan zaklatja azt?
A gyerekvállalás az egész hátralévő életedet megváltoztatja, és nem anyósét, hanem a MIÉNKET, miért kellene rosszul éreznem egy kicsit is magam, hogy puszta jófejségből nem teszek ennek eleget?
Egyébiránt szerintem senki nem nyilatkozott b*unkón vagy mogorván, szóval nem is igazán értem a problémád.
Hiába ismételtük, hogy nem akarunk, nem vették a lapot, de legközelebb lehet hogy leültetjük és megpróbáljuk még egyszer utoljára, normálisan elmondani, hogy nem és kész, legyenek szívesek és tartsák tiszteletben.
Amúgy meggondolni nem fogom magam, ez 1000%-ig biztos, ezért is lenne jó, ha felfognák végre a dolgot és nem piszkálnának.
Imádom, mikor néhány okostojas jön az "időseket tisztelni kell" maszlaggal. Miért kéne bárkit is tisztelni csupán az életkora miatt? Főleg miért kéne egy olyan valakit tisztelni, aki saját maga sem tiszteli a másik legalapvetőbb magánéleti döntését, mint a gyerekvállalást?!
Őszintén sajnálom a kérdező anyósat és kívánom, hogy gyógyuljon meg, de a betegsége még nem mentség az állando zaklatásra és zsarolásra! Normális ember képes felfogni, hogy ez egy olyan téma, amihez senkinek semmi köze nincs, csak az adott nőnek és férfinak.
A kérdezőék többször kérték szépen, hogy zárják le a témát, nem akarnak gyereket. Tiszteletben tartotta bárki is? Nem! Akkor meg miről beszélünk?
14-es, cseszd meg te idióta, szerintem mind szülők vagyunk akik válaszolunk, de egy gyerek akkor sem ajándék mint egy tárgy, egy zsarolónak! Nem lenne épelméjű az az ember aki másnak szülne, az se normális aki egészséges nagyszülő követelésére szül!
Ebben az esetben még az sincs, hogy egyszer majd szeretnének gyereket, hát hozzák előrébb hagy örüljön a haldokló. Nem akarnak gyereket! Ráadásul a beteg anyós nagy eséllyel már meg sem érné, vagy ha mégis, sok öröme nem lenne benne, csak a nárcisztikus vágya elégülne ki hogy egyrészt még félholtan is az ő akarata érvényesült, másrészt folytatódik a vérvonala.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!