Hogyan tudnám elfogadtatni magamat vőlegényem testvérének menyasszonyával?

Az a helyzet, hogy nem bír engem és ez olyan rossz érzés nekem, mert azt akarom, hogy jó legyen a kapcsolatunk.

Akkor szoktunk találkozni mikor eljön vőlegényem szüleihez. Ha én ott vagyok sose mosolyog, egy szó nem jön ki a száján max ugye párom szüleihez beszél pár szót.

Nagyon egyoldalú a beszélgetéseink. Csak én kérdezem, ő válaszol és ennyi. Sose kérdezne vissza és magától tőlem soha semmit se kérdezne.

A múltkor kettesben csináltunk valamit egy kis ideig, de végig én beszéltettem, válaszolt majd síri csend.

Ismer már két éve és azt gondolom, hogy ez így nem jó.

Most vettek egy új házat es párom gyakran leakar nézni hozzájuk, tesója nagyon szívesen fogadja, de látom a lányon, hogy mintha én egy nem kívánt személy lennék, nem szól hozzám, csak annyit mond, hogy szia, azon kívűl semmi többet.

Belegondolok, hogy mi lesz így később. Ha majd gyerekeink lesznek. Azt gondoltam, hogy majd a gyerekeink játszanak majd meg mi majd jóban leszünk, akár barátnők is lehetnénk.

Nem tudom miért teszi ezt velem.

Azt tudni kell róla, hogy van egy tök jó állása is, amit imád a munkahelyén elismerik, a házuk csúcsszuper, örülnék, ha majd nekünk is sikerülne hasonlót venni. A vőlegénye imádja és egy hónap múlva megházasodnak, nem tudom miért olyan durcás mindig mikor látom és olyan fura számomra!!

Párom anyukája is mondta, hogy észre vette és sajnálja, hogy ő nem közeledik felém :( és ő is kicdit fél, hogy így mi lesz.

De most én attól imádom a vőlegényem és attól, hogy ő engem nem csíp nem fogom elhagyni.

Az se jó. Ha én nem szólok hozzá, mert akkor már nincs kommunikáció se.

Felém egy őszinte kedves szava, mosolya nincs.

Én mindig megdicsérem, kedves vagyok vele és őszintén mindezt!

De ő annyit se kérdez, hogy hogy vagyok.