Hogyan lehet kiküszöbölni, hogy ne "rabolják el" megkeresztelni a gyerekünket?
Sziasztok. Az a helyzet, hogy a férjem családja vallásos. Férjem nem az, de a békesség kedvéért elfogadná, ha a lányunk meg lenne keresztelve, mondván ennyit megér, hogy ne károgjon a famíliája, de felesleges cécónak tartja. Én viszont egyáltalán nem vagyok vallásos, még ennyire sem, hogy felvegyem a pléhpofát. Azt szeretném, ha a lányom majd később maga döntsön mit szeretne. Kereken megmondtam nekik, tiszteletben kell tartani a másik ember véleményét, pláne hogy mi vagyunk a szülei.
Mostanában azzal vicceskednek a rokonok, hogy majd a kislányt elviszik titokban megkeresztelni, mint annak idején a férjemet ( az apja nem akarta, hogy megkereszteljék). Na akkor kikeltem magamból: bárki megpróbálja ezt, engem meg az unokájukat/dédunokájukat többet nem látják, le lehet állni a szektás baromságaikkal. - Na akkor nagyot néztek, pár hónapig nem esett szó a keresztelőről. Itt volt a karantén is, márcsak azért is. (Fú de betegei voltak hogy nem mehettek templomba most mi lesz nincs mise :D )
Most viszont megint elkezdték kérdezgetni: na akkor nem lesz megkeresztelve a gyerek? Mondom: Nem! -Erre jöttek azzal a dédik, nagyik hogy "úgy fogunk meghalni, hogy a kisunoka pogány lesz, nem lesz rajta isten jele..." Nem is írom le az összeset, mert felmegy a vérnyomásom.
Szóval most attól tartok, hogy elviszik, ha nem tudok róla. Kibírni kibírná azt a szertartást nem lesz "baja" tőle végülis, nem erről van szó. Itt a fő probléma, hogy hiába álltam a sarkamra, úgyis az lesz amit ők akarnak, nem tisztelve a véleményünket. Már-már ott vagyok, hogy belemegyek, de akkor az ő kezükben lesz az irányítás, ha most hagyom, egy lavinát indítok el, mindenbe bele akarnak majd szólni. (Már azon kiakadtak hogy miért nem volt templomi esküvőnk, öt éve hallgatom.) Lehet hogy hihetetlen, de ennek ellenére ezt kizárva nagyon jó a viszonyom a családdal, ezen kívül nincs velük konfliktusom, ezért is nehéz, nem akarom megbántani őket.
Ti mit tennétek a helyemben? Azt remélem, hogy nem ugrotok a torkomnak, és legalább tőletek normális tanácsra számíthatok, és nagyon köszönöm előre is! :)
válasza:A megoldás az, hogy nem hagyod velük felügyelet nélkül. Nem mehet el a gyerek sehova a férjed rokonaival kettesben, de még úgy se, ha férjed elkíséri őket, mert úgy tűnik őt még rábeszélnék.
Ennyi. Mit kell ebből ekkora cirkuszt csinálni???? Felnőtt nő vagy, old meg valahogy.
válasza:Én tisztellek,ha te is engem. Egy percet nem gúnyolodtam rólad! Én Lidlipún vagy ki a f..zomon gúnyolodtama,aki azt írta,hogy ha valaki a 21.században keresztény,az nem normális.Nyugodtan visszakeresheted.
Egyébként ezt a férjeddel is beszéld meg,mert ha csak te egyedül ellenállsz nekik,akkor az lesz,amit ők akarnak.
válasza:"ha csak te egyedül ellenállsz nekik,akkor az lesz,amit ők akarnak"
Akármi a téma a gyereknevelésben: ez normális? Normális, hogy ha a szülők nem elég asszertív módon reagálnak le valamit, akkor a nagyikák döntenek?
válasza:#61
A keresztség egy szentség, nem pedig az, hogy "egy bácsi csapvízzel összevizezi a fejed". XD
válasza:Semmiképp ne engedd, hogy velük legyen a gyereked a te vagy a férjed felügyelete nélkül. A férjedet meg győzd meg, hogy a ti gyereketekről nektek kell dönteni.
Amúgy sem értem a katolikusokat, miért jó nekik, hogy valaki katolikusnak van keresztelve, ha amúgy nem gyakorolja a vallást, még csak nem is hisz? Én például katolikusnak lettem keresztelve, nyilván nem volt beleszólásom. Gyerekként jó is volt, jártunk mindenféle egyházi kirándulásra, volt játszóház. Vidéken kb ennyi volt a szórakozás. A mese része is tetszett. Időnként a miséket is végigszenvedtem (unalmas volt), ha volt valami"show" , pl szórtunk virágokat, meg lehetett nézegetni melyik elsőáldozónak szebb a ruhája. Nyilván én is voltam elsőáldozó. Otthon buli volt, menyasszonyi ruhát kaptam, volt mise után süti meg üdítő. 8-9 évesen ez nagy dolog volt. Ma itt vagyok két kereszteletlen gyerekkel és egyáltalán nem hiszek abban amiben nagymamám például maximálisan. De tiszteletben tartom a hitét és úgy érzem, hogy az egész gyerekkori hozzáállásom ahhoz, amiben ő őszintén és mélyen hisz, egy merő tiszteletlenség.
Mire eddig a felismerésig eljutottam, még egy gyereknek a keresztanyja lettem. Szintén buliból. 18 éves voltam és még nem volt saját gyerekem. Nem kellett hozzá aktív vallásgyakorlat, csak kifizetni visszamenőleg az egyházadó nevű tagsági díjat, meg megfogadni mindenfélét, amit se én, se a szintén nem vallásos keresztapa, de még a református vallását nem gyakorló apa és az azóta Jehova tanúi felé kacsintgató anya nem gondoltunk komolyan. Azóta sem ejtettem a kislánnyal egy szót sem a vallásról, pedig ez kb 15 éve volt.
Kérdem én, miért jó a vallásosoknak, hogy ilyen tagokkal hígul, az amiben ők hisznek?
válasza: válasza:"Akármi a téma a gyereknevelésben: ez normális?"
Áruld el légyszíves,hogy hol írtam azt,hogy normális ez!
válasza:67: hát akkor a vizet vízzel mosd le! Ha neked csak ennyi! Case closed. :-DDD
Ez már majdnem olyan jó, mint az instant vízpor. Amit vízzel kell felhigítani, ha inni akarsz belőle.
:-D :-D
válasza:"Nem, a keresztség az, hogy egy bácsi csapvízzel összevizezi a fejed."
Bocs,de ezen még nevetni se tudok,akkora vadbaromságot írtál.
Szerintem te is napszúrást kaptál,Lidlipúhoz hasonlóan,pedig még csak 12 óra lesz.
Meg fogják keresztelni titokban, sőt templomban szentelt ételekkel is etetik a gyereked, meg téged is etettek már vele (biztos lehetsz benne), nem tudsz mit tenni ellene.
Hagyd, hogy megtörténjen, az nekik is lelki békét ad, és akkor nem leszel nekik ellenséges. A gyereknek meg ettől baja nem lesz.
/Sok átlagember azt hiszi, hogy egy átlag keresztény konszolidáltan vallásos csak, pedig nem. Csak itt Európában már fel sem tűnik, hogy bizony ők is vallási szélsőségesek mind./
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!