Csak nekem ilyenek az ismerőseim?

Ezt (is) írtad: "... szeretnék összejárogatni a barátokkal,rokonokkal,...". Barátaid sincsenek?

Shakespeare: "Dániában valami bűzlik..."

Hát igen, fura hogy körülötted mindenki így áll hozzád, rokonok és "barátok" is, ezen érdemes elgondolkodni.

Én pl egyedül nevelek egy ovis gyereket, mellette dolgozom, így marhára nem szívesen bájolgok senkivel ha végre van 1-2 óra szabadidőm, azt szeretem békében tölteni. DE! Az a pár ember, aki érdekel, velük tartom a kapcsolatot, van akivel napi, van akivel ritkában.

Egész héten lótok-futok, dolgozom, hajtom magam. Hétvégén nyugalmat szeretnék, nem pedig azt, hogy valami túlbuzgó barát a nyakamon üljön.

Félre ne érts: nagyon szeretm a barátaimat, de nem vagyunk már tinik, hogy minden szabadidőnket együtt töltsük. Van egy csapat, főiskola óta barátok vagyunk. ÉVente 2-3, extrém esetben 4 alkalommal szervezünk egy-egy ottalvós hétvégét. Bérelünk egy vendégházat, elmegyünk valahova, főzünk, dumálunk, jól érezzük magunkat - és mindenki ott van. Arra nincs idő sem igény, hogy család és gyerekek mellett minden áldott hétvégén más vendégeskedjen nálunk vagy épp mi menjünk valahova.

Annyi nagy történés meg egyszerűen nincs az életben, amit ne lehetne ezeken a hosszú hétvégéken megbeszélni.

Túlságosan nyomulsz, az a baj.

Én megértelek, velünk még évi 1-2 találkozásnál is képes valaki ezt csinálni. Bunkók, maradjanak maguknak...

A szomorú az, hogy pont az ilyen bunkó embereknek van a legtöbb barátja. És nem értem, hogyan, miért?!

Én arra jöttem rá, hogy hagyni kell őket, és idővel az ember talán talál olyan barátokat, ismerősöket, akik szívesen töltik vele az időt. Ha meg nem talál az ember ilyet, hát akkor is jobb egyedül, mint rossz társaságban.