Rokonokkal okkal megszakított kapcsolat. Hogy engedted el/felejtetted el őket végleg?

Én is megszakítottam a kapcsolatot apám családjával.

Igazából korábban is csak az édesapám kedvéért tartottam velük, de mióta elhunyt, már nem keresem őket. Ők se engem, szóval ennyit erről.

Nem is érdekelnek, nem pattogok a dolgon.

Az igazi megkönnyebbülést és felejtést soha nem a fizikai távolság hozza meg, hanem a lelki.

Én is megszakítottam a kapcsolatot (anyámmal) de a szomszéd városban lakunk. Ha nagy néha látom, olyan semmilyen érzés már, (szerencsére) mintha egy idegent látnék. Már nem szorul össze a gyomrom a félelemtől, nem ver hirtelen 200-zal a szívem, és nem ver le a vïz, mint amikor még volt kapcsolat köztünk. Ha ő is meglát, akkor úgy tesz, mintha levegő lennék. Mindenkinek jobb így.

Ha a gondolataidból és érzéseidből nem tudod kivetni őket, sajnos még mindig erős szálak és feldolgozatlan emlékek vannak a lelkedben és tényleg kellene valami segítség. Akár önfejlesztés, akár pszichológiai tanácsadás. Próbálkozz valamivel, ami neked szimpatikus, mert különben ez örökké fogva tart majd.

Szerintem attól még, hogy megszakítottad a kapcsolatot, nem zártad le magadban.

Pszichológust javasolnék én is, hogy a megfelelő helyre tud tenni magadban.

Mindig eszedbe fognak jutni, de nem mindegy hogy gondolsz rájuk.

Akkor leszel túl rajtuk, ha nem gyűlölettel gondolsz rájuk, hanem semleges érzést vált ki. Esetleg megtalálod azt, amit nekik köszönhetsz. Pl. miattuk külföldre költözöl és jobb életed lett.

Nem 2 nap lesz idáig eljutni.

Nekem ez roppant egyszerűen ment (anyámról van szó)

Ha valaki olyan szinten kártékony, hogy megszakítom vele a kapcsolatot, akkor nem sanyargok rajta és törlöm az életemből.

Ha viszont ilyen szinten központi kérdés ez valakinél mint nálad, az már nem természetes és szakembert kell segítségül hívni.

A világ másik felére költözéssel nem oldasz meg semmit, mert a fejedben viszed magaddal a pereputtyot, hiszen láthatóan most sem ők keresnek.

"A teljes apai vonallal okkal és hivatalosan is (nevet változtattam) teljesen megszakítottam minden kapcsolatot. Minden apámhoz kötődő személlyel, nagyon erős okokkal."

Talán lehetetlennek tűnik, DE SZÓRÓL-SZÓRA UGYANEZ NÁLAM IS A HELYZET!!! (Legalábbis ezt szeretném tenni, hogy NEVET VÁLTOZTATOK - és elfelejteni mindenkit...) Semmi jó nem sül ki a távbeszélgetések végén, tönkreteszi az életemet ez az egész, mert nem számíthattam rájuk sosem igazán.

Sajnos Édesanyám tavaly nyár közepén hunyt el, így kénytelen voltam EGY RENDKÍVÜL OSTOBA TANÁCSADÓRA HALLGATNI és felvenni a kapcsolatot újra. (Semmi értelme nem volt, nem élte túl Édesanyám a rákot végül mégsem...)

Ui: többször nekirugaszkodtam az elhatározásnak a nevem megváltoztatása kapcsán. Mennyibe kerülne az irataim lecserélése?

Mi kölcsönösen nem keressük egy mást egyes rokonokkal, nem érdekel mi van velük. Facebookon se ismerősök, ott csak a közeli barátaim vannak. Még kéztetést se érzek hogy megnézem a képeiket.

Hacsak nem laksz velük egy utcában vagy nem utazol naponta egy buszon velük akkor én is csak arra tudok gondolni hogy ez csak téged zavar. Bánt hogy az apád nem adta meg azt amit kellett volna, családja is olyan amilyen. Vannak nem működő családok, kapcsolatok. El kell ereszteni. Ha konkrétan az élőhelyedhez kötnek rossz emlékek akkor a környezetváltozás jót tesz. Új élmények egy új helyen. De ehhez nem kell feltétlenül külföldre költözni. Lehet hogy egy másik város is meg teszi.