Mit kezdenél azzal a rokonnal, aki így viselkedik?
“mitcsinálszmár, ezt jól megcsináltad, de béna vagy, ez az, hogy lehetsz ilyen, mit bénàzol itt, már megint ez van, mindig ezt csinàlod, sosem tanultad meg rendesen, sokszor megmondtam hogy kell odafigyelni, te figyelmetlenke, bénácska, ügyetlenke, eszetlenke, butàcska, bolondistók ezt mindenki meg tudja csinálni, a szomszéd is már 2 évesen tudta, hogy csinálhatsz ilyet, 100x megmondtam, erre sem vagy jó, ez se megy neked stb. Ezekből 6 darab átlagosan egymás után, ha nem állítjàk le, több.
Az alábbi esetekben, néha káromkodva pl” mi a fszért nem vagy képes rendesen megfogni azt a”
Becsíped a hajad a cipzárral egy kicsit
Leejted a villád
Hirtelen nem találsz meg valamit(10 mp, épp hogy kimondod “hol is van a”, már darálja ezeket, nem hagyja abba akkor sem, ha 10 mp alatt megvan)
Kioldódik a cipőfűződ
Rossz kerekű kocsit vettél a bevásárlókosaraknál, mert nyikorog
A kulcsod keresni kell a táskában
Otthon hagytál valami közepesen lényegtelent(mondjuk 3 darab citrom helyett 2 citromot vittél)
Megbotlasz az utcán
Elsőre nem sikerült valamilyen vizsgád(1-2 ponttal csúszol le)
Megfogod a forró sütőt és egy félmiliméteres piros pont lesz a kezeden
Nem írok többet, gondolom átment a lényeg.
Szóval van egy ilyen anyám, és felnőttként sem tudom kezelni, már kezdi a gyereken is ezt, ha találkoznak, de mindig felemelem a hangom ez ellen, (nem mehet a gyerek közelébe többet, ha folytatja, erre emlékeztetem)akkor befogja, viszont így a gyerek egyáltalán nem tiszteli, sőt sokszor viselkedik vele csúnyán, mert látja, hogy én is csúnyán viselkedek vele(kiabálok, fenyegetem, hogy nem tartjuk a kapcsolatot, és hangosan mások előtt közlöm, hogy téved, és ne merjen így beszélni se velem, se a gyerekkel)és nehéz megjátszani, hogy én igen..
Tesóm remekül megoldja, azt mondja neki mindig, hogy megveri, ha nem fejezi be, ez egy pár napig/hétig működik, de aztán megint kell mondani..
Én ezt nem akarom mondani, de az én “módszerem” 1-2 óràt sem bír ki.
Megszakítani nem akarom a kapcsolatot egyelőre, hátha van más megoldás, őszinteség nem hat, tojik rám és az unoka érzéseire
Mellé jár, hogy feledékeny, összecsapja a dolgokat, több rossz dolga van, a korából kifolyólag is(55)tudom, hogy a saját hibái miatt reagál így, de nem fogom hagyni, hogy a gyerekem életét is tönkrevágja ezzel az alázás megszégyenítés halmazzal, mocskolódással, ami belőle árad, de úgy sejtem a korral csak rosszabb lesz.
Ti mit tennétek? Mivel a környezetemben sok anyámhoz hasonló van, meg a szidás volt a múltszázad nevelési módszere, sok beszűkült követi, egészen biztos, hogy nem vagyok egyedül a problémával.
válasza:Az első mondatot én is írtam, felismerni könnyű, hogy a saját hibái zavarják bennünk jobban, de mit kezdjek vele?
Mi az, hogy tartsak tükröt? Már megvolt, hogy fejezze be a szidást, nincs nagy baj, semmi gond, mindenkivel előfordul, ez csak egy apróság, attól nem fogja megtanulni senki, hogy bsztatod miatta, mit zavar ez téged, köze sincs hozzád, nagyon rosszul esik ez a másiknak, de mindre tojik, úgy tesz, mintha nem értené, hogy ez rossz, pedig tudom, hogy érti, csak nem érdekli.
Próbáltam őt is piszkálni, de a második hogy lehetsz ilyen ügyetlen, ezt sem tudod rendesen csinálni után nekem akart jönni, majd zsigerből tagadta, hogy ő így viselkedne, pedig tudom, hogy tudja, csak megint nem érdekli eléggé..
Felvenni nem fogom, vagy hogy értetted a tükrös részt?
válasza:Ki ez a rokon?
"Próbáltam őt is piszkálni, de a második hogy lehetsz ilyen ügyetlen,"
Igen, tükröt tartani ilyesmit jelent. Nem szabad piszkálni! De amikor olyant hibázik/tesz mint te szoktál, akkor a lehető legkedvesebb (ha az nem megy, akkor semleges) hangnemben, de mondd te is azt, amit ő szokott neked vagy másoknak.
1. lépés: Ahhoz, hogy ne vitathassa, vedd fel mobillal ezeket az eseteket. Hallatszódjon az is, mit csináltál!
1. "Hogy lehetsz ilyen ügyetlen?"
"Elnézést, legközelebb lassabban teszem le, ne koccanjon!"
2. "Ne úgy tartsd a ...!"
"Elnézést, mutasd meg ...!"
3-5 esetet gyűjts össze.
2. lépés: Utána kezd el a tükörtartást, és amikor nem tetszik neki, akkor mondd el, hogy nem tetszik neked, ahogyan veled bánik, legyen szíves, hagyja abba!
3. lépés: Ha ez nem működik, akkor a következő piszkálós eset után szűkebb nyilvánosság előtt (anyukád jelenlétében, családi ebéd során) kérd meg ismételten. Ha tagadja, vedd elő a hangfelvételeket.
Én ekkor (nem előbb) mindenképpn megmondanám neki, hogy kérjen segítséget terapeutától, mert baja van magával és emiatt van baja a világgal.
4. lépés: Vagy megjavul ez a rokon vagy annyira megharagszik rád, hogy nem kell menned segíteni.
Jól értem, hogy ismerjem el a hibákat(amik nem azok), hogy ő utólag jobban tudja, és kérjem a segítségét olyanokban, hogy húzzam fel a cipzàrom és hogy fogjam a fakanalat??
Ez esélytelen, ne haragudj, de nem fogom hagyni beleszólni, pláne nem kérem direkt a segítségét abszurd dolgokban, és nem támogatom azt a téveszmét, hogy ő jobban tudja. Ráadásul nekem a saját ilyen dolgaimmal nincs bajom, mivel ritkàk, a gyerekem ilyen dolgai sem zavarnak, hisz mindenki hibázik néha, ebből tanulunk, sok dolog meg nem is hiba, hanem önálló ötlet, próbàlkozás.
Ha felvenném idegbajt kapna, ha kiderülne, meg szerintem jogsértő is.. egyszer próbáltam azt úgy mondani, ahogy ő szokta(gúnyosan/ lekezelően) akkor megpróbált megütni, szóval többet nem csinálom. Nem az a baj, hogy nem érti, hogy rossz, biztosan tudja, ezért is szokta letagadni..
Pont tegnap este fordult elő, hogy a gyerekjáték összerakáson(hinta) kiakadtam, mert mindig becsípte az ujjam, majd hagytam neki hadd próbálja a saját módszerével, ha jobban tudja, természetesen nem ment, mire közölte, hogy ez “bszott nehéz” és segítséget kért hogy ne helyettem, hanem velem csinálja meg. Elnézést akkor sem kért, de a sikertelenség hatására legalább pár órát nyugton volt.
Ilyeneknél hajlandó vagyok hagyni, ahol előfordulhat, hogy az én ügyetlenségem az oka, de leveskeverésnél, pohárfogásnál nem, hiszen nem azért megy ki a kaja, vagy ejtek le valamit, mert rosszul fogom, hanem mert nem figyelek éppen oda.
Nem akarom megint azt csinálni, mint gyerekkoromban, hogy nekem úgysem megy semmi, ezért ráhagyom, megint teljesen elnyomna, többet piszkàlna, kikészülnék. Ezt a képes vagyok bármire felfogást is idő volt kiépítenem..
válasza:Jól értem, hogy ismerjem el a hibákat(amik nem azok), hogy ő utólag jobban tudja, és kérjem a segítségét olyanokban, hogy húzzam fel a cipzàrom és hogy fogjam a fakanalat??
Nem. Rosszul fogalmaztam. nyugtázd! "OKé" - és esetleg - "de nem szükséges ennyire keményen mondani."
Ez esélytelen, ne haragudj, de nem fogom hagyni beleszólni,
ja, gyereked van, akkor jobban meg kell húzni a határokat ezzel a személlyel.
sok dolog meg nem is hiba, hanem önálló ötlet, próbàlkozás.
Pontosan.
Ha felvenném idegbajt kapna, ha kiderülne,
Nem kell elővenni, csak akkor, ha mások előtt előhozakodik vele, milyen szerencsétlen vagy és milyen te stílusod.
meg szerintem jogsértő is..
Ki nem sz..ja le? Ő meg érzésbegázoló.
egyszer próbáltam azt úgy mondani, ahogy ő szokta(gúnyosan/ lekezelően) akkor megpróbált megütni,
Ki ez a f.a.s.z/p.i.c.s.a? Az aoósod, anyósod vagy a sógorod?
Akkor visszaütsz! meg kell védeni magadat.
Nem az a baj, hogy nem érti, hogy rossz, biztosan tudja,
honnn tudod? Nem biztos az. Az emberek a saját ilyen hibáikra vakok.
ezért is szokta letagadni..
Ezért kell felvenni.
Pont tegnap este fordult elő, hogy a gyerekjáték összerakáson(hinta) kiakadtam, mert mindig becsípte az ujjam, majd hagytam neki hadd próbálja a saját módszerével, ha jobban tudja, természetesen nem ment, mire közölte, hogy ez “bszott nehéz” és segítséget kért hogy ne helyettem, hanem velem csinálja meg.
Elnézést akkor sem kért, de a sikertelenség hatására legalább pár órát nyugton volt.
Na ekkor kellett volna azt mondani, hogy ha én annyira hülye vagyok ehhez, de te nem, akkor miért nem megy neked?
Ilyeneknél hajlandó vagyok hagyni, ahol előfordulhat, hogy az én ügyetlenségem az oka, de leveskeverésnél,
Teljesen értelek.
Nem akarom megint azt csinálni, mint gyerekkoromban, hogy nekem úgysem megy semmi, ezért ráhagyom, megint teljesen elnyomna, többet piszkàlna, kikészülnék. Ezt a képes vagyok bármire felfogást is idő volt kiépítenem...
Anyád az. Rendbe kell tenni. Ez konfliktus nélkül nem megy. "Anyu! Eddig el kellett tűrjem ezt a viselkedésedet, mert gyerek voltam, de most mint felnőtt nem akarom és nem szabad! Kérlek hagyd abba." És ha sír, sírjon! Nem szabad a könnyeinek hinni. Az az ő irreálisan nagy gója nem "igazi" (indokolt, értelmes) fájdalom. Az ilyen viselkedéssel ő mindenképpen - másokkal szemben is veszít - csak legfeljebb nem veszi észre. Segíteni kell felnyitni a szemét. Ahogyan a szülő mond néha a kisgyereknek olyant, ami annak nem tetszik, most fordítva van. Ezt el kell fogadnod. Sokszor olyankor a szülő is sírna, de a gyerek érekében olyant is meg kell tenni, ami nem csak a gyereknek, hanem neki is fáj. Ez van.
Persze ezeket nem kell gorombán, hanem semlegesen. Hiszti akkor lesz, de ből tudhatod, hogy nem te vagy az oka, hanem ő maga.
Prszichoterápia is indokolt lehet.
válasza: válasza: válasza:"Szóval van egy ilyen anyám" Értem.
A másik milyen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!