Lányok másokat is zavar ha szeretnének hétvégente főzni, de ritkán tudtok mivel valaki mindig megcsinálja helyettetek?
Mostanában felszabadultak a szombataim (mivel előtte mindig suliba jártam ) és egyre motiváltabb vagyok , hogy főzöcskézzek valamit, viszont minden szombaton felhív a párom családja hogy menjünk ebédelni.
Mivel én messze lakom így én hetente egyszer tudok találkozni a családommal ezért fix, hogy minden vasárnap hazamegyek.
Viszont így csak szobaton maradna időm főzni nyugodtan, dehát mindig nem mondhatjuk le a szombatokat sem.
Csak egyszerűen úgy érzem így viszont elhagy a motivációm , mert nem alakul ki rutinszerűen , hogy jön a hétvége és készülhetek.
Hétköznaponként szoktam este főzni, viszont ritkán mert munka után nincs mindig kedvem.
Tudom, hogy mindenki jót akar, de mégis...zavar...
ma is felkeltünk korán , elmentünk bevásárolni , már tegnap azt vártam, hogy ma főzök finomat és tök jó lesz, erre hívnak...
párom mondja majd megcsinálom vacsira.
De hát addigra elmegy a kedvem az egésztől.
Más lányok is éreztetek már ilyet vagy csak én vagyok ilyen érzékeny erre?
Talán az a baj, hogy régen soha nem mertem nemet mondani, és most kicsit elegem lett, ezért egyre gyakrabban mondtam nemet és ideges leszek ha eltervezek valamit és egy telefon keresztűlhúzza a terveimet.
Tudom , hogy örülnöm kellene, de egyszerűen ideges vagyok.
Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarja, de így meg akkor hogy tanuljak meg főzni..:S
A legszebb , hogy párom papája szokta kérdezgetni, hogy tudok e főzni, és mindig lejáratom magam, hogy nem igazán érdekel a főzés stb stb...pedig nem igaz.
Főznék én szívesen hétvégente csak így elveszik a motivációm.
No meg sokáig jártam suiba szombatonként így tényleg nem volt kedvem főzőcskézni , mos viszont lenne időm csak hát ja...
Tudom, hogy néha menni kell néha nemet mondani, de hogy csináljam hogy ne vesszen el a motivációm ?
válasza:
válasza:Hát, ha önálló életet akartok, akkor le kell szoknotok róla, hogy minden szombaton meg vasárnap a szüleiteknél vagytok.
Felnőttként szerintem már nem kötelező minden hétvégén találkozni a szülőkkel...
Nem is az ebédfőzésen van a hangsúly, hanem hogy egyáltalán SEMMIT nem tudtok kb. tervezni, mert te FIXEN hazamész minden vasárnap, a párod szülei meg hívnak titeket szombaton.
Ennyi erővel költözzetek mind a ketten haza, ne pazaroljátok a pénzt albérletre, mert ennek semmi értelme, hogy hétközben dolgoztok, hétvégén meg otthon se vagytok, mert menni kell anyuhoz-apuhoz...
válasza:Pedig annyira egyszerű volna nemet mondani. Én ezt tettem. Normálisan megbeszéltem velük, hogy végre van egy-két szabad hétvégénk, szeretnénk kettesben lenni, főzöcskézni, meglepni a párom/férjem finom ebéddel.
Ami a gond és ezt neked kell a pároddal megbeszélni, hogy ilyenkor ne azt mondja, hogy majd vacsorára megcsinálod. Ha normális, meg kellene értenie. Feltételezem, hogy az. Ez csak kommunikáció kérdése.
válasza: válasza:Egyikőtök családjához sem kellene minden hétvégén menni. Menjetek felváltva, és akkor mindig van egy szabad napotok.
De ha te nem tudsz elszakadni a családodtól, akkor miért várod ezt a párodtól?
válasza: válasza:Egyik hétvégén te szüleidhez mentek, másik hétvégén a párod szüleihez. Tádám, máris van minden hétvégén egy napotok főzőcskézni, meg kettesben lenni.
Válj le te is, meg a párod is a szüleitekről.
amúgy igazatok van, akik írjátok hogy én sem tudok leszakadni a szüleimről..vagyis na nem is tudom végülis , hogy tulajdonképpen mi számít normálisnak.
Azt gondoltam, hogy a vasárnapi családi ebéd mindenhol normálisnak mondható.
Hát talán ha gyerek lesz , már mi sem így fogjuk csinálni.
Az a baj, hogy sokszor lelkiismeretfurdalásom lenne, ha pl nem mennék haza és párom detto ugyanilyen.
Amúgy tényleg nagyon aranyos mindenki , meg jót akarnak, csak igen az embernek hétköznap nincs annyi ideje főzni, és hát a hétvégék meg gyorsan eltelnek.
Nyilván nem minden szombaton ebédelünk a családjával, ált. vasárnap én megyek haza vagy jön velem a párom is néha és így oldjuk meg.
Viszont sokáig tényleg nem tudtam egyáltalán nemet mondani, és mindig azt mondtam , hogy jó semmi baj, menjünk stb stb...
aztán rulajdonképpen rájöttem, hogy ez lehet a baj, hogy túl sokáig nem mertem nemet mondani amikor nem volt kedvem valamihez, és most ezért gyakrabban mondanék nemet mint kellene.
Tulajdonképpen talán most kezdek felnőni olyan értelemben, hogy igenis merek néha nemet mondani, csak hát még nem megy könnyen.
Az a baj, hogy mindketten lelkizünk rajta, hogy jaj hát szegényeket nehogy megbántsuk stb stb...
Talán tényleg még kicsit gyerekek maradtunk.
Az előző kérdést nem én írtam ki, de majd elolvasom..:D köszike aki belinkelted..:D
megnyugtató, hogy ha másnak is meggyűlik a baja a főzéssel..:D
igazából meg minek zavar, amikor más lehet örülne neki.
Meg utólag már nem zavar, csak amikor eltervezek valamit és mégsem úgy lesz, azon egyszerűen felidegesítem magam.
Hála hamar megnyugszok, csak ismerem magam és tudom, hogy a majd vacsira megcsinálomból már valószínű nem lesz semmi.
Furcsa így olvasni, hogy ezek szerint más párok nem tartják ilyen szorosan a kapcsolatot a családjukkal.
válasza:aki írta, hogy hívjam át én őket azt azért nem merném bevállalni, mert félek hogy akkor pont nem jól sikerülne az étel és totál rástresszelnék, mivel észrevettem , hogy ha barátok jöttek vagy tudtam hogy jól kell teljesítenem akkor rástresszelek és tuti nem úgy sikerül , viszont amikor itthon egyedül nyugodtan főzök és tudom, hogy max párom látja ha nem jól sikerül akkor meg mindig isteni lesz.
Szóval félek, hogy elrontanám az ételt és az kellemetlen lenne nekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!