Ha a gyermekem törvényes gyámja ként elviszem a gyerekemet ismeretlen helyre, akkor az kiskorú veszélyeztetésének számít?
jó iseje együtt vagyunk, ismerem, csak nem kötöttem a szüleim orrára, akiknek mellesleg az a legnagyobb bajuk a párommal, hogy zsidó.
Nem kötötted az orrukra, azt meg tudják, hogy zsidó????
Andizsuzsi tőlem biztosan nem kaptál semmilyen üzenetet, próbálj meg üzenni és meglátod, hogy nem én írtam.
Van tartalékom és tudnék vállalni részmunkaidős állást.
Én egy kicsit máshonnan közelíteném meg a dolgot, mielőtt a kérdésedre válaszolnék:
Adott egy 22 éves nő, akinek van egy 14 hónapos gyermeke. A gyermek apjáról nem esik szó, ami nem sok jót jelent. A gyermekkel jelenleg a szüleivel él, akik vállalták, hogy lakhatást és anyagi támogatást is adnak, hisz nagy valószínűséggel az anyának nincs megfelelő bevétele a megélhetésükre és a leírásból látszik, hogy önállóan a lakhatásukat sem tudja megoldani. Az a terve, hogy a szüleitől egy olyan férfihoz költözne, akivel nagy valószínűséggel pár hónapja lehet szorosabb kapcsolata (feltételezve, hogy amíg a csecsemőjével volt elfoglalva, talán csak nem ismerkedett...) albérletben él és a főbérlőn múlik, hogy egyáltalán valaha oda bejelentkezhet-e a gyerekével?
Én maximálisan megértem a szüleidet, hogy aggódnak és felelőtlennek, meggondolatlannak tartanak és minden eszközt megpróbálnak megragadni ahhoz, hogy ne hozz rossz döntést, bár törvényileg nem akadályozhatnak meg ebben.
Én is kérdeznék.
Mi fog történni, ha ez a kapcsolat sem sikerül, mint ahogy a gyermek apjával sem jött össze? Mi a terved arra az esetre, ha megkér az új párod, költözz el az albérletből? Hová fogsz költözni a gyerkeddel, ha a szüleiddel megszakítod a kapcsolatot?
Te felelős, felnőtt módon gondolkodó szülőnek tartod magad?
Én a helyedben örülnék, hogy jelenleg megoldódott a lakhatásod és a megélhetésed a szüleid által és az összeköltözéssel még bőven várnék egy férfival, arra bőven van még időd. Jelenleg instabil a helyzeted, arra koncentrálj, hogy hogyan, miből tudtok majd megélni, ha már nem szeretnéd, hogy a szüleid segítsenek. Nem, nem az a megoldás, hogy odaköltözöl egy férfihoz azt feltételezve, hogy az majd boldogan eltart a gyerekeddel együtt.
Andizsuzsi (#31) nem feltétlenül aKérdező,én is szoktam időnként leoltani magáról elfeledkező válaszadókat privátban. (itt nem írtam senkinek, egyedül a #38-as verte ki a biztosítékot nálam eddig...)
Kérdező, te meg ne foglalkozz a beszólogatókkal... ha nekik az a természetes, hogy az ember a szüleivel él és bennük bízik meg jobban akkor is, ha van párja, nos az legyen az ő bajuk. Tipikus önbeteljesítő jóslat/magatartás, én is dobnám az olyan nőt, akin X idő után is ezt látnám... (szerencsére nálunk ez fel sem merült soha, a párom teljesen normális viszonyt tart a szüleivel, én is jóba vagyok velük, de ettől még mi vagyunk egy pár, és első sorban egymásra számítunk.
39es, érdekes eddig tökéletesen megfelelt a kérdezőnek a mamahotel meg a papabank, mikor oda babázott le hozzájuk. Érdekes hogy akkor jók voltak. És ige kérdező, azt a megtakarítást amid van is annak köszönheted hogy a csúúúnya, gonosz zsarnok pokolfajzat szüleid odaengedték a kis feneked gyerekestől.
lepontozol? Oké én meg megmondalak anyukámnak:-D És akkor kb egy szinten leszünk :-D
Gyerek meg hogy fogsz te részmunkaidős állást találni? Milyen diplomád van amiért kapkodnak majd a munkáltatok még tapasztalat nélkül és gyerekkel is?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!