Elmennétek azután ebédre hozzájuk, hogy folyton beszólogattak, amiért szeretitek az állataitokat, de gyereket nem akartok?

Szóval a helyzet a következő: 30 éves vagyok, a férjem 38, már 8 éve együtt vagyunk, ebből 4,5 éve házasok. Van egy hörcsögünk és nem rég kaptam egy kutyust (mopsz). Szeretem az állatokat, de gyerekkoromban nem lehetett, mert a szüleim nem igazán szívlelték őket.

Na már most néha előfordul, hogy a hörcsögömet megpuszilgatom vagy azt mondom neki „Gyere ide picurka”, mert hát olyan kis picike és cuki. Mindennap, ha hazaértem melóból megsimizgetem, játszom vele. Ahogy a kutyussal is.

Viszont már kaptam emiatt gúnyos megjegyzést anyóstól vagy férjem nagynénjétől és lányától is, mint pl „Mások a gyereküknek gügyögnek.” vagy hogy „Inkább gyereket szülnél.”

Egyszerűen nem tudják túltenni magukat azon, hogy mi így vagyunk boldogok, nem kell hozzá egy gyerek sem. Nem vagyok „állatb*zi” (félre ne értsétek, ezt nem sértésnek szánom), ahogy a férjem sem, de igen is szeretjük őket és alapvető, hogy törődünk velük.

Szerencsére nem sokat találkozunk velünk, de a múltkor kicsit besokalltam. Nálunk ünnepeltük férjem szülinapját. A hörinek van egy ilyen kis műanyaglabdája, amibe belerakod és tud „sétálni”. Na ezt meglátták, akkor megint jött a „Miért nem inkább egy gyerekkel foglalkozom ennyit.”

Eddig próbáltam finoman, de azért határozottan utalni rá, hogy köszi nekünk jó így, ne sértegessenek. Túllendültünk ezen, egészen addig, amíg meg nem látták, hogy van az asztalon egy kép rólunk a kutyával. Férjem unokatesója, aki eddig sikeresen szült az anyjáék nyakára 2 gyereket, beszólt hogy náluk családi fotók vannak a falon és asztalon, de hát mi tudjuk…

De tudjátok az a tipikus lenéző stílusban, mintha ő több lenne tőlünk a gyerekei miatt.

Nem tudtam tovább kedves lenni, ezen férjem is nagyon bepipult és megmondtam, hogy most volt elég, fejezzék be a sértegetést, mi így vagyunk egy család, semmi közük az életünkhöz majd a kedves unokatesó felé fordultam és az ő stílusában odaböktem, hogy arra azért nem lennék túl büszke, hogy anyámék nyakára szültem 2 gyereket vagy talán irigy, hogy nekünk van saját otthonunk meg gyerek helyett másra költhetjük a pénzünket? Csak, mert ha elutazunk valahova és kérdezik milyen volt, akkor is tuti jön tőlük egy-egy megjegyzés. Aztán még a férjem is odamondta a véleményét és az lett a vége, hogy uncsitesó sértődötten elviharzott. Persze anyós szerint a mi hibánk volt. :D Na mindegy is.

A lényeg viszont, hogy náluk minden évben karácsonykor szokás egyik nap összeülni anyóséknál, közös családi kajálásra. Már 2 hónapja szólt anyós, hogy ez idén is így lesz, menjünk mi is (ahogy minden évben). Viszont én ezek után nem mennék szívesen, felesleges feszültség, az ünnepeket nyugisan akarom tölteni, amúgy se volt soha az a hú de jó viszony a családjával, pont a fentiek miatt, de eddig a férjemre való tekintettel elmentem. Neki mondtam is, hogy ha nem gond, én kihagyom, de ő persze menjen. De ő totál ki van akadva a családjára, azt mondta biztos nem megy, semmi kedve, max csak akkor ha elmegyek vele. De én meg azt érzem nyeltem már eleget nekik, kb egy kedves szavuk nem volt hozzám, miért kéne akár „csak” 3-4 órát is ilyen mérgező emberek közelében töltenem?

Ti mit gondoltok?