Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Ti hogy “felejtitek” el az...

Ti hogy “felejtitek” el az elhunyt állataitokat? Én egyszerűen nem tudom

Figyelt kérdés
Kéne egy kis segítség, mert nem vagyok jól. Szegény kutyát úgyhoztam ki a menhelyről, hogy csont sovány, és hőbutás volt. A maradék kullancsokat kiszedtem belőle, àllatorvos is kint volt. Egy-két napig láncra kötöttem, míg megbarátkozik az ott lévő kutyákkal. Amikor már úgy láttam hogy oké, elengedem, akkor elengedtem. Kicsi kis angyal pár hét múlva el is ment... nem tudom kiheverni, csak arra tudok gondolni; mi lehet most vele, és már csak 3 napja sírok kérlek adjatok jó tanácsokat
2018. máj. 3. 06:30
 1/7 anonim ***** válasza:
21%

Nekünk is sok kutyan ment már el. 2szer is azért mert idegen kutyak széttépték... Gondolhatod milyen ideges voltam. Csakhát gyerekkoromban is meghalt pár, így gyerekként rájöttem hogy hát bizony ez igy mukodik, ezért még akkor se tudnék sirni ha a mostani kutyám meghalna, pedig nagyon szeretem.

Próbáld meg úgy felfogni, hogy ez nem egy egyedi eset, az állatok is meghalnak ugy mint mi. Nyílván szar, mert hiányzik, akkor pótold másik kutyával.

2018. máj. 3. 06:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
100%
Amikor a mi kutyánkat el kellett altatni, én is így voltam. Napokig sirattam és mindig mindenrol ő jutott az eszembe. De aztán ahogy telt az idő, egyre
2018. máj. 3. 06:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
100%
2-es vagyok, nem fejeztem be. Szóval egyre könnyebb lett, és egyre jobban el tudtam fogadni, feldolgozni a helyzetet. Szerintem neked is időre van szükséged.
2018. máj. 3. 06:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
100%
Lassan 10 éve, hogy elhagyott a legelső kutyám. Eddig Ő az utolsó is és úgy néz ki, hogy Ő is marad. 5 éves korában örökbe fogadtam, Ő volt a legszomorúbb, pár hetes kora óta bent volt a menhelyen. Annyira kis édes volt, nem tett semmit, csak nézett olyan szomorúan, hogy nem bírtam nem elvinni. 12 évig volt velem és rettentően hiányzik. 8 évre rá belé botlottam pár elhagyatott kiscicába az utcán, még a szemük sem volt nyitva. Felneveltem Őket és azóta Ők hárman boldogítanak engem. Nagyon szeretem őket. Amikor az utcán odamegyek vkihez, hogy megsimizhetem-e a kutyáját, mindig az enyém jut eszembe és vágyok rá, hogy lehessen mégegy kutyám, de azt érzem, hogy nekem nem kell másik kutya, csak Ő. Hiába van tele a menhely hasonló sorsú kutyákkal, azt is tudom, hogy a kutyusom is azt szeretné, ha megmentenék a helyére egy szegény kis kutyát, de nem megy, mindegyikükbe csak Őt látom. Borzasztó érzés, sosem gondoltam volna, hogy ennyire tud fájni. Pedig tudtam, hogy egyszer minden véget ér, de ez olyan, amin nem lehet túl lenni, hogy hát volt már nincs, nem.
2018. máj. 3. 08:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
100%

Engem egy kutya hagyott itt eddig. Idén lesz 6 éve. Mai napig hiányzik. De nagyon. Ovis koromtól egészen érettségi előtt 2 nappal volt velem. Nem tudtam az érettségire koncentrálni meg is húztak. Pót érettségin mentem át. Nagyon rossz mai napig. Rá egy hónapra mentettem egy kölyök kutyát. Nem bírtam, hogy nem vár "senki" otthon. Nem pótolta, hisz kutya nem tud kutyát pótolni. Csak enyhített rajta, ahogy telt az idő, és a másik kiskutyát nevelgettem tanítgattam. Aztán 4 éves volt, mikor mentettem egy másik kölyök kutyát. Így most ketten vannak. Ketten várnak haza. Ketten ugranak a nyakamba. Kettő éhes száj várja türelmetlenül a vacsorát. Anyukámék kertjébe van eltemetve a legelső kutyám. Gyönyörű szép nyuszifül virág van a sírján. Rendszeresen kijárok hozzá, és beszélek hozzá. Tudom, hogy hall. És tudom, hogy büszke rám, hogy újra van kutyám, és mentettem őket. Halottak napján, halála napján, születésnapján, és névnapján is ég egy gyertya mai napig neki. Nagyon hiányzik, de tudom, hogy még találkozunk. Együtt leszünk örökké, amikor én is eltávozom a földről. Nagyokat sétálunk, nagyokat játszunk. Az emléke örökké élni fog. Még fiatal vagyok 26 éves, és jobb esetben még sok időm van a földön, de tudom, hogy vár rám, és jól elvan Papámmal, és nagyokat sétálnak ott ahol ők most vannak. A mostani két kutyám közül nemrég az egyik életveszélybe került, kómába esett. Majdnem elveszítettem. Az orvosok küzdöttek érte. Azt hittem megőrülök, belebolondulok, hisz még olyan fiatal. Sírtam napokig, amíg kórházban volt kritikus állapotban. Pokol volt. Szerencsére már jól van, és minden rendben van. Rettegek, hogy elveszítem őket is. Az egyik legeslegrosszabb dolog a világon, hogy ők nem élnek annyit, mint mi. Nagyon igazságtalan az élet.

Sajnos nincs jó tanács. Mindenki máshogy dolgozza fel. Teljesen úgysem fog menni soha.

Részvétem a kutyusod miatt!

2018. máj. 3. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
100%
Miért kellene elfelejteni őket?
2018. máj. 3. 17:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 A kérdező kommentje:
Sziasztok, nagyon köszönöm a válaszokat! Már kezdem könnyebben feldolgozni, hogy mi is történt valójában, és hogy jobb helye van ott fent. Nagyon meghatóak azok, amiket írtatok. Átérzem. És az utolsónak: Nem szeretném elfelejteni. Csak egy picit könnyebben feldolgozni, hogy elhunyt.
2018. máj. 7. 13:24

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!