Ez a jelenség másnál is volt, és normális dolog?

Utolsó, a kérdező minden bizonnyal túlérzékeny és könnyen elsírja magát. Akár szereti a családtagot, akár nem, egy ember halála meg maga a halál ténye azért lelkileg megterhelő, főleg ha valaki gyengébb lelkületű. Ezen nincs mit megérteni, ha ő ilyen.

Az viszont már önző dolog szerintem, hogy még mindig azon rágódsz kérdező, hogy mennyire alád tett. Nem kell szeretni, se semmi, de 30 évesen ebből illene kinőni és ezt elengedni.

Ha nagyon nem tudod az érzelmeidet feldolgozni, esetleg gondolkozz egy pszichológus (nem bántásból mondom, tényleg segít!), biztos arra is tud tippeket adni, hogy hogyan kezeld az ilyen helyzeteket, mert láthatóan nem igazán megy neked ez.

A sírás valószínűleg az anyukád iránti együttérzésből fakad. Szóval nem a nagynénéd miatt, hanem az anyukád miatt sírsz, őt sajnálod.

A nagynénéd olyan, amilyen, változni nem fog, nem tehetsz róla, ha eszedbe jutnak a gonoszságai. Ez van.

#13

Csak mert megszólítottál:

Én meg azt nem értem, hogy te mit nem értesz azon amit leírtam?

A Kérdező nem egy aggastyán, aki a saját elmúlásának a lehetőségén kesereg, mindössze 30 éves.

Változatlanul nem értem, hogy egy elmondás szerint is gonosz, piszkálódó, negatív, szemét figura, akire képtelen szeretettel gondolni és csak haragot és megvetést érez irányába (lásd: a nyitó kérdés, a Kérdező szavai)

Ennek alapján nem valószínű, hogy a temetésen az jut majd eszébe, hogy mihez is kezd nélküle!

De ne is vitázzunk ezen, én úgy gondolom ahogy leírtam, te meg másképp, nem egymás győzködése a cél.