Egy igazán ambiciózus családban fekete bárány, aki "nem akar semmi extrát"?

Párom húgával beszélgettem valamelyik nap, fekete báránynak érzi magát a szűkebb-tágabb családban. A párom családja és az enyém jóban van, sokat járunk össze. Sógornőmnek most nemrég lett párja, még csak pár hónapja vannak itt, párszor találkoztunk a sráccal ebéden, illetve egyszer náluk aludt. Szóval a beszélgetés során azt mondta, hogy szerinte őt mindenki lenézi mert:

-1.5 év után otthagyta az egyetemet, most gap yeart tart, igyekszik megtalálni, mi érdekli, mihez van tehetsége

-nem okos, pedig mindenki a családban az (az ő családja full diplomás mérnök, szülők és párom is)

-az én családom is "jó család", diplomás szülők, vállalkozó anya, én magam is diplomás vagyok, húgom első éves egyetemista, és nagyon elszánt (most még, tudom..)

-illetve szerinte az ő párjának a családja azért nincs bevonva annyira a dolgokba, mert ahogy ő fogalmazott, ehhez képest olyan semmilyenek, apukája bolti pénztáros, anyukája otthon van (4en vannak tesók, a legkisebb is 8 éves), illetve maga a srác is eladó szakboltban, habár neki "legalább" kereskedelmi okj végzettsége van.

Szerintem ez butaság, nagyon meglepődtem, amiért ezt mondta, szerintem semmi ilyen nincs, egyszerűen csak új még a fiú, de szerintem biztosan beilleszkedik idővel, jöhet a nagy közös családi bemutatás, stb. Nagyon szeretem sógornőmet, 1 év van köztünk, szerintem sok mindenben hasonlítunk. Nagyon szeretném valahogy bátorítani, mert elsőre nem tudtam sajnos, annyira lesokkolt, eszembe nem jutott volna, hogy "lejjebb" érzi magát, senki nem éreztet vele még csak hasonlót sem.

Vagy tényleg jogos lenne a félelme, és előbb vagy utóbb "le fog csúszni"? Mindenki azon a véleményen van, hogy találja meg amit szeret csinálni, az a fontos, nem a papír, ezért finanszírozzuk nagyobb részt mi párommal a kis önkeresését, egy tanfolyamba belekezdett, de hamar otthagyta, egy önismereti tréninget végig csinált, illetve talán elkezd nyelvvizsgára készülni, ennyi biztos, a többi még alakul. Egyedül él, a szülei fizetik az albérlet - rezsit, mi kvázi minden mást. Talán kegyetlenül hangzik de pont a jó fizetéseink miatt tehetjük meg, hogy kvázi eltartjuk, és magunktól sem vonunk meg semmit. Nyár végén egyébként ezt is megkapta párom (hetekkel később mondta csak el), hogy mi bezzeg utazgattunk ide-oda nyáron, itt egy repülő ott egy vonat, ők meg a párjával 2x mentek el strandra, de kaját már otthonról vittek. Itt felhúztam magam, a nem hagyjuk éhen halni és minden lofszt finanszírozunk 2x közt nekem van némi különbség, de összeveszni nem akartam, rajtam talán ezért érezhet távolságtartást. A többieket nem tudom, de szerintem összességében senki nem tekint rá félresikerült gyerekként.

Hogy segíthetnék neki? Még ő sem tudja mit akar, de rossz látni hogy szenved.