Az egyetem és a budapesti élet megváltoztat? Mit tegyek?

Gondolom az is befolyásol, hogy külön költöztél a családodtól, önállósodsz egyre jobban.

Az, hogy ki mersz állni magadért, pedig nagyon is pozitív változás. :)

Csak azt változtatja meg aki engedi.

A normálisabbját csak formálja, de nem megváltoztatja. Remélem érted a lényeget.

Figyelj, én konkrétan egy burokban nőttem fel. 6 éve még életképtelen, félszeg voltam, akinek nem voltak barátai, közösségben semmit nem mert, mindig másoktól várta a megerősítést azzal kapcsolatban, hogy mit tegyen.

Utólag visszagondolva egy áldás volt, hogy már 15 évesen kollégiumba kerültem, holott előtte már ennek a gondolatától is megrémültem.

Önállóságra nevelt, megtanultam a szüleim pesztrálása nélkül is boldogulni, lettek barátaim, és megtanultam, hogy nem attól leszek jobb kislány a tanárok szemében sem, ha görcsös vagyok és félszeg.

El sem tudom képzelni, milyen annak, aki csak gimi után kerül el otthonról. Az biztos, hogy kinyitja az embert, igazából ennek a megélése jelenti azt, hogy felnőttél. Ez egy JÓ irány.

két éve mostmár, hogy egyetemre menés leple alatt leléptem otthonról, apám még büszke is volt, hogy a kis droidja milyen szépen elment egyetemre amikor ő azt mondta, csak közben itt a nagy önállóságban rájöttem, hogy az emberek többsége nem egy ilyen farok, mint ő, szóval apa kicsi lánya gyorsan transzformálódott egy hlye rbanccá, mert hogy képzelem, hogy barátaim vannak, elmegyek egy buliba, levágattam a hajam, elmentem a kozmetikushoz (mert bármit is mondott 20 éven keresztül, rájöttem mégsem vagyok menthetetlenül ronda), sőt, szakot váltottam, hogy ne azt tanuljam amit ő akar, hanem ami nekem tetszik, és még munkám is van, szóval a "erre én nem adok pénzt" című mondat totál hatástalanná vált...

szóval ismerős ez az effekt, gondolom minél gázabb háttérből jön valaki annál erősebb.

nálad abszolút pozitívnak tehkinthető :) jó dolog szembenézni tudni az emberekkel, én is éppen most gyakorlom :)

Attol fugg.

En is videkrol jottem Pestre egyetemre. Biztos sokat valtoztatott en is egyetem alatt lettem onallo, fuggetlenedtem egyre jobban, lettem belevalo csajszi.

DE es ez nagyon fontos: azert tudtam olyan lenni amilyen es olyanna valni akkoriban es fejlodott a szemelyisegem, mert volt egy jo alapanyag. Az amit otthonrol hoztam. Ahonnan en jottem udvariasak, tisztelettudoak voltak az emberek, fontos volt a rokonokkal a kapcsolattartas, az idoseket elore engedtuk a buszon atadtuk nekik a helyuket, hangosna koszontunk stb. Stb. Amikor hazautaztam egyetemrl es egyre jobban kinyita csipam az nem azt jelentette, hogy flegmaskodom, feleselek, lazan beszelek, hanem azt hogy szepen elmondom a sajat gondolataim, jobban tudok beszelni az erzeseimrol, udvaiasan kifejtem ha valami nem tetszik vagy vannak sajat elkepzeleseim...

Tehat iriasi a kulonbseg akozott, ha a rokonod a szokimondasodat udvariasan is felgmanak erzi vagy valoban flegma. Ez utobbi nem elonyos valtozas (de Bp-hez nem sok koze van)

Én a rövid leírásodból jó irányú változást vélek "kihallani". Szerintem minden rendben veled, ez természetes eltávolodás.

Írta itt valaki, hogy nagy különbség van teljes változás és formálódás között. Ez így van. Eszembe jutott egy könyv erről, jó vastag, de ha van időd és kedved, ajánlom, erről a különbségről szól, pont egy egyetemre bekerült "vidéki" lány sztoriján keresztül. Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons