A nagyanyám lassan elviselhetetlen. Mit tegyek?

Először is a 70 éves nem idős, legfeljebb elszálltak felette az évek.

Egészségi állapotát tekintve pontosan tisztában kellene lenni azzal, hogy van-e valami agyi keringési problémája, ami kihathat a pszichés viselkedésére, ebben a leginkább lényeges, hogy fogyaszt-e megfelelő mennyiségű folyadékot. Neked ügyelned kellene arra, hogy amikor otthon vagy, akkor igyatok teát, üdítőt, hogy az esetleges kiszáradása elkerülhető legyen.

Kedves Kérdező!

Kérdésedet, és az arra adott válaszokat többször elolvastam, és sokat gondolkodtam, hogy válaszoljak-e. Mégis amellett döntöttem, hogy válaszolok.

A válaszok hangneméből, és azok tartalmából úgy ítélem meg, hogy különböző életkorú emberek írták le véleményüket, teljesen random módon, kiből milyen érzelmeket váltott ki a kérdésed.

Amilyen élethelyzetet vázoltál, eléggé nehéznek tűnik, mind a Te szempontodból, mind a nagymamád szempontjából.

Anélkül, hogy bárkit "minősítenék", elsőként ami szemet ütött nekem, az a következő volt: "Anyám Pesten lakik, családi okok miatt."

Egy édesanya számára mi lehet nyomósabb családi ok, mint a saját gyermeke? Ott hagyott a nagymamára, aki már felnevelt egy-két (nem tudom mennyit) gyermeket. Nyilván szereti ő az unokáját/unokáit, de már nem az ő (70 év) korának való az, hogy egy tini gyermek felügyeletét, és a vele való mindennapos együttélést egymaga megoldja, mégpedig konfliktus nélkül.

Folyton ideges? Hát persze, hogy ideges, ő már nem érzi magát abban az állapotban, hogy egy 19 éves emberrel egy hullámhosszon tudjon együttműködni, de valamilyen szinten próbálja teljesíteni azt, amit édesanyádnak kellene. Csak anyád "valamiért" ezt a nagyira bízta. Ebben az esetben ő telefonon keresztül ne ossza az észt Neked, hogy miként kellene viselkedned. Ha mégis megteszi, akkor kérdezz vissza, hogy milyen jogon von kérdőre, ő miért nem vitt magával, és akkor nem kellene Téged leosztani.

A nagymamával kapcsolatban annyit tudok tanácsolni, légy vele türelmes, neki már más az életritmusa, nem érdekli őt a Rammstein, nem érdekli őt a Trónok harca, nyugalomra vágyna, és arra, hogy azt csináljon egész nap, amit ő szeretne. Az, hogy nem köszöni meg, hogy kimostad a ruháit, vagy elmosogattál, kitakarítottál, ezt nem kell figyelembe venned, hiszen ezért nem jár köszönet.

Egyet viszont tisztázz vele, ne anyádat hívja bármi kicsi nézeteltérés okán, hanem azt veled beszélje meg, és mondd el neki, ha nem akar teljesen egymagára maradni, akkor fogadja el azt, hogy Te még fiatal vagy, megvan a magad ritmusa, életfelfogása, de ott vagy mellette. Hiszen kéz kezet mos.

"Először is a 70 éves nem idős, legfeljebb elszálltak felette az évek."

Elszálltak felette az évek = idős, csak költőien fogalmazva. Mi baj azzal, hogy idős, nem azt írja, vén szar.

"ez a korral jár, ők már nem tudnak /nem is akarnak picit sem alkalmazkodni"

Nagyon fordítva ülsz a lovon!!!! A nagymama miért kellene, hogy a SAJÁT lakásában alkalmazkodjon az unokához???? Fordítva lenne jogos, ha az unoka alkamazkodna a mamához, hamár megengedi, hogy ott lakjon nála!

Én 67 éves vagyok és imádom az unokáim, mindegyikért az életemet adnám.

Ennek ellenére belebetegednék, ha valamelyikkel tartósan valamilyen szükségből együtt kellene élnem hosszútávon.

Biztos, hogy konfliktus lenne konfliktus hátán, a generációs különbözőségek miatt anélkül, hogy bármelyikünk is hibás lenne.

Agyilag talán rendben vagyok - legalábbis nem érkezett ellenkezőjéről eddig visszajelzés - de rigolyás vagyok és vannak nyavalyáim.

Ma pl. már délelőtt nyugtatót kellett bevennem, mert majd felrobbantam az idegességtől, minden kiesett a kezemből és semmi nem sikerült. Még a kaja is ízetlen lett.

Pedig ember nem volt a közelemben (...szerencsére), de ha itt lett volna egy tizenéves és valamiért bejött volna a hibapont, az biztos, hogy meg lett volna a cirkusz.

Nem jó, ha generációk élnek egymással, de ha nincs más lehetőség, akkor le kell nyelni a békát.

Beszélgess el egy jobb pillanatában a nagyiddal, hátha nem is veszi észre magát és ha nem változik a helyzet, akkor próbáld meg nem felhúzni magad a megnyilvánulásain, mert nem könnyű az öregekkel, ... sokszor még önmaguknak sem.

Ettől függetlenül a nagymamád nagyon szeret téged, ebben biztos vagyok!