Mi van a nagyszülőkkel manapság?

59

Én örülök, hogy mások. Valóban nehezebb egy nem nyitott, nem elnyomott gyerekkel, aki valami fiktív tekintély miatt nem "mer" dolgohat megtenni. Azonban nem lehet nézni az így nevelt generációk lelkiállapotát, betegségeit, önbizalmát, és az ország állapotát kicsiben és nagyban.

A ködös tekintélytisztelet jegyében akkor sem mernek érdeket érvényesíteni vagy nem hagyni a hülyének nézést, ha azzal végletesen rosszul járnak vagy a szemüket lopják ki. Ennyit ért a "régi" nevelés, ami sokkal inkább volt lenyomás, elnyomás, mint más.

Én boldog, kiegyensúlyozott, önérvényesítő embereket akarok nevelni, akik azzal is tésztában vannak, hogy a jogaik addig tartanak, amíg a másik ember jogait nem sértik. Ebbe viszont nem tartozik bele pl. az "adj puszit izéke néniek" szokása, mert például a teste az ő felségterülete, kizárólag. És ha nincs kedve egy ovisnak köszönni, nem fog. Iskolás korára mind a napszaknak megfelelően köszönt, mert úgyis átveszik a családi szokásokat. De nem izmozunk csak azért, mert gyerek.

#61

Szerintem félreértettél. Azzal, amit leírtál, egyetértek, csak manapság nem így nevelik a gyereküket sokan!

Hanem hadd visítson csak torkaszakadtából Gyuszika, addig anyu nyomja az Instagramot. Vagy éppenséggel hadd telefonozzon Gyuszika egész nap, és ha kiraknád a kertbe játszani, akkor csak néz bambán, hogy mit kell csinálni. Visszabeszélnek, földön fetrengve hisztiznek, azt hiszik, ők a világ urai.

NEM akarok elnyomni egy gyereket se, de azért azt se tartom normális dolognak, hogy a gyerek nyomja el a felnőttet....

62

Ez pusztán korszellem. Korábban ilyenkor, ha a szülő mást csinált, kapott egy fülest, és félelmében elhallgatott. Ma meg nem verik, hála istennek, ahnem csak nem vesznek róla tudomást.

Egyik sem jó, tetmészetesen.

"Azért van együtt az unokákkal, hogy legyen egy élő nagyszülő-unoka kapcsolat, nem azért, mert ő "segít" és ezért cserébe tesz, amit akar."

Azért vagyok együtt az unokával, mert nincs hova tenni őt a szünidő egy részében. Nem, nem gondolkodom "élő nagyszülő- unoka" kapcsolatról. Azért vagyok ott, mert szükségük van a segítségemre.

Szeretek az unokámmal lenni, de nem naponta 12 órát.

A világon nincs olyan ember, akivel napi 12 órát szívesen töltök el, és nem fáradok el közben. Viszont erre vállalkozom, amikor becuccolok hozzájuk egy hónapra, és megpróbálom kihozni belőle a legjobbat.

És igen, úgy oldom meg a napi 12 órát, ahogyan tudom. És elvárom, hogy ne kössenek bele abba, hogy hogyan teszem azt.

Anyukám htb volt, mégis vidéken a nagymamámnál töltöttük a nyarakat a tesómmal. Imádtunk ott lenni, pedig mikor kicsi voltam, még dolgozott is. Hajnalban kelt, főzött, mosott, csirkét vágott. Vitt minket biciklin a munkahelyére (kis üzletük volt nagypapámmal), mi elvoltunk ott délig, kisközség volt, mindenki ismert minket.

Nem lehetett neki könnyű, és soha, egyetlen egyszer sem panaszkodott! Soha nem éreztük hogy a terhére vagyunk, mindig sütött-főzött, amit szerettünk. Nem gondolom, hogy nem volt élete, mert ott azért összejárkáltak rokonokkal, kártyázgattak, elvoltak. Utaztak is néha.

Nem tudok ma már ilyen nagyszülőt, az tény. Az anyukám, az ő lányuk, segitett mikor az enyémek kicsik voltak, de már korlátozottabban, pedig nem dolgozott. Aztán hamar "sok" lett nekik az unoka.... Havi egy ebéd, itt kifújik az unoka program....Engem nem zavar, elvagyunk, csak furcsa, hogy ennyire más mint anyukája volt.

Én inkább a nagymamám vonalát hozom, szerintem olyan nagymama leszek (már amennyire szabad leszek).

Az én gyerekeim másik nagymamájától sajnos én is "óvtam" a gyerekeket...hogy miért? mert egy undorító, koszos, lepukkadt házban lakott az exem anyja, aki egy hajléktalant fogadott a házába csak hogy ne legyen egyedül. És igen, féltem lerakni a gyerekeket nála...(nem, nem vagyok Domestos anyuka!)...és mert annyira spórolt, hogy mindig mindenből az utolsó szemetet vette, azt valóban nem akartam, hogy egye a gyerek.

#63

"Korábban ilyenkor, ha a szülő mást csinált, kapott egy fülest, és félelmében elhallgatott"

Sose kaptam fülest, mégis teljesen jól el tudtam foglalni magam gyerekkoromban :)

64

Cserébe a gyerek szülei viszont nem feltétlenül akarják a gyereket áldozatául tudni annak, hogy te hogyan +tudod" megoldani.

Ha 12 óra meghaladja a képességeidet, akkor vállald csak 4-re, de azt a gyerek szülei kívnságainak a tiszteletben tartásával tedd.

66

Akkor kibontom, mert így nem eszed: A füles, mint a tekintélyelvű nevelés metaforája jelent meg a mondatban. És nem rád, mint generációd egyetlen gyerekére vonatkozott, hanem mindenkire.

A nagyszülők többsége, ahogy előttem is írták, sajnos még aktívan dolgozik, amikor megszületik az unoka.

Nekik már nem olyan az állóképességük, anyámon látom (50+-os), hogy egyre nehezebben bírja a napi 8 órát, egyre fáradtabb, nem úgy megy már neki, mint akár 10 éve is. Emiatt amikor hazaér, sokszor csak olvasni van ereje leülni, vagy a tévé elé, nagyon kimerült. Látom rajta, hogy este már nincs idegrendszere kezelni egy nehezebb helyzetet, és akkor ebbe beletartoznak a gyerekek is.

A legjobb persze az lenne, ha anyagilag megtehetnék, hogy már ne dolgozzanak, vagy legalább részmunkaidőben, ha más nem megoldható. Sajnos 50 fölött a 8 óra már kicsinálja idegileg is az embert, az egész családnak jobb lenne, ha ez a korosztály nem a belét kihajtva lenne kénytelen még mindig melózni, hanem visszavehetne a tempóból, és végre pihenhetne.

69

Elég nagy baj van ott, aholegy 50 éves ember fáradt és nem ereje teljében van ...