Gonosz vagyok amiért zavar hogy az új unoka körbe van rajongva?

Édes Istenem....

Lépjünk már túl azon az elavult felfogáson, hogy csak a vérszerinti rokonság az igazi rokonság. Akivel sok időt töltünk együtt, az fontossá válik számunkra, azt szeretni foguk, függetlenül attól, hogy vérszerinti rokonunk-e vagy sem.

Ahogy a Kis Hercegben is írták: "Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat."

Ha teszemezt összejövök egy nővel, akinek van egy 2 éves gyermeke, akkor 10 év múlva, mikor az a gyerek 12 éves lesz, teljesen a sajátomnak fogom tekinteni, hisz én neveltem, tőlem tanulta meg az alapvető dolgokat, az én viselkedésem befolyásolta a jellemét, én voltam ott mikor beteg volt, mikor sikere volt, mikor kudarca, és kicsit sem fog érdekelni, hogy ő nem az én vérszerinti fiam.

Egyesek túl komolyan veszik ezt a vérségi kötelék dolgot.

Vannak anyáskodó típusú nők, akik minden gyerekkel szemben úgy viselkednek, mintha ők lennének a gyerek anyja, nagyanyja, eteti, kényezteti a picit, babusgatja.

Nekem is fura az ilyesmi, megmondom őszintén, de ha belegondolok, sok ember meg egy kiskutyával, kiscicával lenne ilyen. Hiába van sajátja is esetleg, ha alkalomadtán hozzá kerül egy idegen állat, azt is ugyanúgy cirógatja, szereti, mint a sajátját. Tehát valahol mégiscsak természetes reakció ez.

Nincs az a gyerek teljesen egy lapon a ti lányotokkal, emiatt ne aggódj! Akkor lenne ugyanolyan, ha ő is kapna az örökségből egyenlő arányban a többi unokával, de ez nem fog megtörténni. Ha netán szétmennének a sógorodék, többet nem érdeklődne a nagyi az idegen gyerek iránt.

"Hétvégi ebédnél ő IS körbe van ugrálva"

Tehát továbbra sem hanyagolják el a ti gyereketeket, akkor meg mi a gond? Komolyan sajnálod a szeretetet egy négy(!) éves kislánytól, aki ráadásul még a vér szerinti apukáját is nélkülözi? Ne már...ez nagyon gáz viselkedés egy felnőtt nőtől, pláne egy anyától. Ha kevesebb jutna a saját unokának, mint a kislánynak, akkor megértenélek, de így?