4 hónappal a halála után ez még normális?
Nagypapám 4 hónapja hunyt el. Nekem Ő olyan volt mintha az édesapám lett volna. A nagyszüleim neveltek fel, egészen eddig az életem mindig róluk szólt. Olyan sokat kaptam Tőlük, semmire nem cserélném a tőlük kapott gyerekkort és fiatal felnőttkort. Most 30 éves vagyok és 4 hónapja halt meg a drága Papikám, 88 éves korában. Azóta minden nap sírok, minden nap gondolok Rá, rengetegszer, nagyon nehezek a mindennapok, hogy már nincs velem. 4 hónap után még normális, hogy még mindig úgy tudok sírni, mint a temetése napján? Mindennapos kapcsolatban voltunk egész életemben, és egyszer csak elment, és nem hallom a hangját nem, nem látom a mosolyát, nem vár a házban... Nagyon nehéz Nélküle. :'(
30/N
nem, nem normális.
Igen, a szomorúság teljesen normális, az is, hogy hiányzik, de a mindennapos sírás nem az.
4 hónap után a mindennapos sírás nem normális.
A megváltoztathatatlan dolgokba bele kell tudni nyugodni.
Addig él valaki, míg szeretik.
Az időnek ebben nincs semmi szerepe, 30 éve halt meg az anyám. ugyanúgy fáj - legfeljebb ritkában.
Nem hiszem, hog az emberi, érzelmi kapcsolatokban volna olyan világnorma, mi érdekes volna.
A felnövéshez hozzátartozik az előttünk levők elvesztése is - az biztosan teljesen normális. Légy erős, és örülj annak, ami közös életetek volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!