Mit gondoltok mikor fogom tudni túltenni magamat mamám halálán? Veletek is előfordultak az ilyen rossz álmok? Illetve "képzelgések"?

Körülbelül 4 hete halt meg nagymamám. Alzheimeres volt, aki ismeri ezt a betegséget, tudja mennyire leamortizálja az embert, szörnyű volt látni is amíg úgy élt, hogy már csont és bőr lett, a szája mindig legörbült, és egy szót sem szólt, érdekes módon rám már nem is nézett, ha elmentem látogatóba hozzá.És ezt még mindig nem értem, miért lehetett. 2 idősek otthonába is volt, ahol embertelen "ápolást" kapott. Egy férfi gondozó az esti műszakban tisztázatlan körülmények miatt, eltörte mamám kezét, és az egész teste szinte tele volt lila-zöld-kék foltokkal. Mamám nem tudta elmondani mi történt, a férfi pedig nem nyilatkozott. Másnap apámnak kellett megküzdenie azért, hogy lássa már mégis őt egy orvos, elvitték a kórházba, ott pedig egy kerekesszékbe lekötözték PELENKÁVAL, és a sarokba tolták,arccal fal felé. Elvileg azért mert el akart menni. De én ezt embertelennek nevezem, hogy miért így kellett ezt megoldani, ráadásul senki sem tudta, hol van a mamám az elején így a kórházon belül. Aztán elkerült egy másik idősek otthonába, ahol annak örültek, ha egy néni fel sem kel, sajnos megtörtént pár hónap után, hogy már mamám sem kelt ki az ágyából, de a gondozók nem keltették fel, és legalább1- 2 napon keresztül sem élelmet, sem vizet nem adhattak neki, mert hát nem akarták zavarni....majd kihívták rá a mentőt, és végül kórházba került, ahol kapott orrszondát, katétert, és egyéb csövek lógtak még ki belőle. Persze így is kellett az idősek otthonába fizetnie, ha nem volt ott. A kórházban az orvos közölte, hogy ami neki úgymond életmentő gyógyszer azt nem szedte, már vagy x hónapja, pontosan onnantól mióta abba az idősek otthonába került, a gyógyszer kb 5 ezer forint lehetett egy hónapra, a pénzt természetesen megkapta az idősek otthona, hogy megvegye, de nem tették! Apám kezébe nyomtak egy lapot, hogy mutassák, hogy ők bizony kiváltották, de pont az ő példányukat adta oda, amiben nem szerepelt ez a gyógyszer, zavarba jött, majd kicserélte arra a példányra amit a hozzátartozóknak adna, azon persze szerepelt....itt apám rájött a turpisságra, de ravasz volt a vezető és elbizonytalanította, mert kitalált mindent...mindegy. És amikor legutoljára láttam mamámat, már csak aludt, a levegőt is nagyon nehezen vette, ő volt a legrosszabb állapotban a kórteremben, tisztába se tették, nem is foglalkoztak vele, pedig mindig csúsztattunk a kezelői zsebébe nem kis összeget. Mamám mindig mosolygós néni volt, igazi mesebeli nagymama, mindenkin segített, ezért kínzóan fájt ezt végig élni, látni. Sajnos magunkhoz nem hozhattuk mert a másik mamám már itt van nálunk, ezért nem volt más választásunk csak az otthon, édesapám minden nap ment be egyébként hozzá, de fel se ismerte egyébként őt sem, és az a napi 1-2 óra nem nagyon segített, a gondozók tudtak volna segíteni, de csak játszották előttünk a nagy segítséget, közbe meg.... a temetésére mamámnak nem tudtam elmenni mert 40 fokos lázam volt, és fertőző mandulagyulladásom, végig zokogtam 3 napot előtte és utána, hogy nem lehettem ott. Azóta viszont szinte minden este rémálmaim vannak méghozzá a mamámmal, olyan mintha minden este vagy mikor alszok visszatérne hozzám, két alakban bukkan fel, mikor még nem volt semmi baja, és amikor már csont és bőr volt, és félelmetesen nézett ki, általában az utóbbi alakban tart több ideig a rémálmom. Mostanában viszont akkor szoktam "álmodni" mikor már ugyan nem vagyok fent, de még nem is alszok teljesen, két állapot között mikor éppen vagyok, akkor jönnek fel ezek a dolgok, hogy konkrétan nekem beszél, az ő hangját hallom, ő lebeg előttem, és nem olyanokat mond már amiket eddig hallottam tőle, hanem új dolgokat. Ettől az egésztől kezdek nagyon félni, mikor lefekszem rettegve fekszek le, mert nem az a mama van aki kedves, hanem igen gonosz. Édesanyám pszichológus, és ő azt mondja, hogy ez addig fog tartani amíg el nem megyek a sírjához. Kb 3-4 hét múlva fogok tudni oda elmenni, mert elég messze van, 2 óra autó útnyira. Viszont addig még van idő, és nem tudom ez mennyire normális jelenség.Volt valaki akinek ugyanilyen vagy hasonló dolog történt? Mennyi idő múlva múltak el ezek? Kérlek benneteket normális válaszokat írjatok, mert ez nagyon érzékeny téma számomra, ráadásul erről egy barátommal sem beszéltem, csak édesanyámnak mondtam ezt el, mert másnak nem mertem erről beszélni.

20/L