Rossz lehet egy gyereknek nagyszülők nélkül?

Gyerekkoromban évente egyszer mentünk a nagymamámhoz (anyukám anyja) 1 napra. Igazából kötelességnek fogtam fel. Már vagy 5 éve nem voltam, nem tudok ott mit csinálni. 3-6-16-18 évesen is csak ott kellett ülnöm a kanapén és megkérdezték, hogy megy-e az iskola. Onnantól kezdve hazaindulásig figyelmen kívül volt hagyva a létezésem. Nem hiányzik. A többi nagyszülőm nem él.

Amúgy sosem volt hiányérzetem és nem vágytam rá, hogy nekem is legyen nagyim akihez lesóznak szünetben, mint a többi gyereket.

Mi is nagyszülők nélkül nőttünk fel.

Mami meghalt gyerekkorunkban, nagypapankat még szinte alig ismertük.

Nem volt hiányérzetünk,mivel nem is tudjuk mihez hasonlítani ,unoka mama kapcsolatát.

Még az kimaradt.

Hogy ez a hiányérzet csak nektek szülőknek rossz, mivel nincs a gyermekeinek nagyszülei, és te tudod jól hogy milyen jó ha van egy igazi mami.

És persze az is rossz lesz nektek ha pl tinszorultok segítségre mint pld egy két órára vigyázzni kéne a gyerekekre és ilyenkor az ember nyugodt szívvel hagyná a nagyszülők és de mivel nincs így ti vagytok egyedül és nem a gyerekeinek. Gyerekeknek itt vagytok ti

Nekem két nagymamám volt már csak gyerekkoromban. Mindkettő magának való, viszonylag nehéz természetű volt, ráadásul a gyerekeik között kivételt tettek és ez az unokákra is hatott. Sajnos ebben a kivételezésben anyám és apám is (mindkettő elsőszülött egyébként) a rossz helyen álltak. Így nem jutott túl sok nagyszülői élmény sem nekem, sem a testvéreimnek.

Ebből kifolyólag egyik nagymamámhoz sem kötődtem igazán. Így mondhatjuk, hogy nagyszülők nélkül nőttem fel. Biztosan jobb lett volna, ha másképp lett volna, de nem tudom mivel hasonlítani, nem lett hiányérzetem, nekem ez lett a természetes.

Hát...nem mondom, hogy rossz lesz neki, de én örülök, hogy megismerhettem a nagyszüleimet..sőt! még az egyik dédnagymamám is él, aki igencsak jó arc, bár őt sajnos csak évente 1x látom. Nyáron rengeteget voltam nagyszüleimnél, és mikor még kisebb voltam (4-5 éves) nyár végén megesett, hogy sírtam, hogy nem láthatom őket újra egy ideig. Azóta a nagypapám meghalt, de a nagymamámhoz hétvégente ellátogatok pár órára.

F/17

Hat az biztos,hogy en nem tudom elkepzelni nelkuluk az eletet.mindket nagymamam,es a nagypapam(masik papamat nem is ismertem sajnos)szerves resze az eletemnek,attol fuggetlenul,hogy mar 18eves vagyok.napi szinten kapcsolatban vagyunk,hetvegenkent apam szuleinel vagyok(o masfel eve kulfoldon),hetkozben pedig anyum edesanyjaval,amikor nincs itthon(o is sokat jar kulfoldre)

Szoval szerintem ez egyeni,hogy kinek hogy alakult,hallottam valoban olyat is,hogy egyaltalan nem is beszeltek a nagyszulokkel mar.az biztos viszont,hogy nalunk nagyon szoros a kapcsolat.