A nagymamám idős korára csak veszekszik és a régi, gyermekkori sérelmeit hajtogatja. Hogy lehet ezt kezelni?

Második világháborús gyerek volt, az édesapja meghalt betegségben, amikor még kicsi volt. Nyolc általánost végzett, kisgyerekkorától kezdve a földeken kellett dolgoznia, kemény fizikai munkát végezve. A nagyapám, a férje ellentmondást nem tűrő, zsarnokoskodó ember volt, bár sosem bántotta a családját. A fiatalabbik nagybátyám sok csalódást okozott a családnak, az idősebbik pedig négygyerekes családapa kicsi jövdelemmel.

Én ehhez képest egyke vagyok, apukám jómódú volt, amikor elvette anyukámat, aki mellette diplomázott le. Apai ágról vannak gazdag rokonok, akiknél volt szerencsém vendégeskedni külföldön.

Régebben csak olyanokat mondott nekem, hogy becsüljem meg magam, mert ha lenne testvérem, nem kapnék ennyi mindent.

De az utóbbi időben minden ok nélkül elkezd kiabálni és sírni, hogy rohadjon meg minden gazdag, akik egész nap irodában ülnek, és ezért háromszor annyi fizetést kapnak, mint az ő nyugdíja, pedig ő egész életében kapált, növényeket termesztett, és fát vágott. Belém is kedzett belémkötni, hogy ahelyett, hogy egyetemen lopom a napot és a szüleim nyakán élek, mennék inkább férjhez, és szülhetnék végre gyerekeket. Amikor megtudta, hogy felvettek kollégiumba, elkezdett veszekedni, hogy nekem inkább lakást kéne venni a szüleimnek, ha már úgy dúskálnak a pénzben vagy albérletbe menni, nem pedig elvenni a helyeket attól, akik rászorulnak. Meg hogy nekem minden a sggem alá lett tolva, ezért nem tudom megbecsülni, amim van (és ezt nem értem, miért mondta, amikor jól tanulok az egyetemen, sosem csapongtam ki, és nyaranta dolgozni járok). Akkor viszont majdnem leharapta a fejemet, amikor kijelentettem, hogy külföldön akarok elhelyezkedni a diplomámmal. Mit képzelek, hogy engem itt kitanítattak, és erre fogom magam, és külföldre megyek, és leszrom az itthoni betegeket, illetve ha mások nettó 120.000. Ft-ért képesek dolgozni, akkor nekem is megy. Hogy egyedüli gyerekként nekem KÖTELESSÉGEM a szüleim mellett maradni, és hogy a mai fiataloknak fogalmuk sincs milyen szegénynek lenni, és hogy nem tud együttérezni azokkal, akik azon rinyálnak, hogy évek óta nem voltak külföldön vagy többéves autójuk van, amikor ő fiatalon egy vályogtetős házban lakott a kisbabájával egy szobában. Számára a nyaralás szinte már szitokszó lett, és szerinte az iskola csak butaságokkal tömi a gyerekek fejét, hogy a lányokat főzni, varrni, a fiúkat pedig kinti munkára kéne tanítani idegennyelv tanítás, meg egy csomó lexikális adat helyett. Számára a szépirodalom időpocsékolás,