Képes leszek vele a bűntudatom ez miatt csillapítani?
Kiskoromban, amikor Tatám csak ritkán járt hozzánk, akkor nagyon szerettem, mindig vártam, hogy jöjjön.
Utána, kilenc èves koromban a szüleim elváltak, én és az öcsém anyummal maradtunk, aki rengeteget dolgozott/dolgozik, és olyankor mindig Tata jön át ránk vigyázni.
Novemberben tüdőgyulladást kapott, utána pedig egyre jobban épült le. Kiderült, hogy rákos.
Már akkor gondoltam, hogy elé állok azzal, hogy bocsánatot kérek tőle, de valahogy nem ment. Úgy éreztem, hogy ha valakinek valami miatt bocsánatot kéne kérnie, az ő, mert, "hát ő okozott olyan gondokat az iskolában, amik miatt megutáltak a tanárok, meg ilyenek...".
Szóval, nem vitt rá a lélek, hogy odaálljak elé azzal, hogy "Figyelj Tata, köcsög voltam, bocsánat!"
Egyre jobban épült le. Mégjobban. Január-február körül már nem bírt felkelni magától az ágyból, csak nagyon nehezen, és olyan gyógyszert szedett, ami konkrétan már drognak számított. (A gyógyszertárba járnak ilyeneket ellenőrizni a rendőrök.)
Február 19-én, a szülinapomra hivatkozva átmentünk hozzá. Akkor láttam utoljára.
Március 15-én, hajnalban már eldőnt: ebben az életben soha többé nem kérek bocsánatot tőle.
Az óta nem tudok aludni, és állandóan sírok, azért, mert túl büszke voltam ahhoz, hogy bocsánatot kérjek. El tudjátok azt hinni, hogy valaki egy ekkora egy egoista f@$z leszen?
Mit tegyek, hogy ne akarjam minden alkalommal magam megfolytani, amikor Rá gondolok? 13/L
Gyerek voltál. Gyerek vagy. Ne ostorozd magad olyasmiért, amin már nem tudsz változtatni. Most annak van az ideje, hogy sírj, ha úgy érzed, add ki magadból, mert ez hozzájárul, hogy fel tudd dolgozni a történteket.
Átérzem a fájdalmad, és pontosan tudom hogy a helyedben sosem lennék képes megbocsátani magamnak. De nem vagyok a helyedben. Nem tudom, mi történt a szülinapodon, akkor hogy kommunikáltatok, hogy néztetek egymásra, mi volt a gesztusaitokban, de azt igen, hogy sokszor ezek beszélnek helyetted. Nem voltam a halál közelében, de azt mondják, ott az élet apró bajai jelentéktelenné válnak, és ha valóban megvolt köztetek az a szeretet, amit említettél, biztosra veszem, hogy a végére csak az maradt, árnyékok nélkül, mert ez az egyetlen dolog, ami igazán számít az életben.
Egyetértek az előttem szólóval. Sajnos már elveszítettem pár embert, és hidd el, hogy nem haragszanak rád. Senki.
A nagyapád biztosan azt akarja hogy szeretettel emlékezz rá és boldog legyél.
Tehát itt igazából már csak magaddal kell lerendezned a dolgokat.
Amik segíthetnek:
Ha vallásos vagy, imádkozz. (mondom ezt ateistaként)
Írj neki egy levelet, amit mondjuk elégetsz, vagy elásol valahova, vagy bedobsz egy folyóba. Esetleg amiről tudod, fontos volt neki az életben, azt valahogy megőrizni. Pl ha volt egy könyve, amit szeretett, olvasd el, vagy ha szeretett eljárni egy tóra pecázni menj el, nézz körül, ilyenek sokat segíthetnek és téged is megnyugtathat.
3as: ez azokra vonatkozik, akik megtérnek és Istentől bocsánatot kérnek.
Kérdező, ezt nagyon keményen elszúrtad. Nem kell, hogy felejts, elég ha tanulsz ebből. Hogy maradjunk a Bibliánál, nem véletlenül tanítja a megbocsátást, mert önmagadnak ártasz, ahogy itt is látszik, nem másnak.
Tanulj ebből és többé ne kövesd el, a saját lelkibékéd miatt. Ha megtanulsz megbocsátani, azzal csak nyersz.
Beszélgess vele. Lehet hülyén hangzik, de én ha egy halotthoz beszélek, úgy érzem hallja. Ezt mégjobb ha kimész a sírjához, és ott teszed - egyedül, kettesben vele. Biztosan fájni fog, de a fájdalom néha jó, nem szabad elfojtani, inkább hagynod kell hogy ha akar, akkor akár teljes erővel törjön ki rajtad a sírás, és akkor megkönnyebülsz.
De szerintem tényleg hallják. És többé ne felejtsd el kimutatni az érzéseidet.
Szia!
Két oldalról próbálok meg neked segíteni. Egyik dolog, hogy mivel volt már tapasztalatom elhunytakkal és láttam őket, hogy milyenek - biztos lehetsz benne, hogy nem haragszanak rád. Legtöbbször mi tudjuk őket visszatartani azzal, hogy nem tudjuk őket elengedni.
Másik oldalról azt tanácsolnám: ülj le, gyújts meg egy gyertyát és írj egy levelet neki, melyben leírod a mondani valódat. Ha ez megvan, akkor tartsd a levelet a kezedben, csukd be a szemed és képzeld el, ahogy a betűk fénnyé válnak és elindulnak felfelé az ég felé. Majd tedd a szívedhez és engedd, hogy ott is hasson. Engedd a szeretetet is, hogy áthasson, hiszen elég sokáig elfolytottad. A végén égesd el a levelet (azért légyszi legyél vele óvatos). Zárd azzal a dolgot, hogy elmondod: "Tata nagyon szeretlek, és rettentően hiányzol. Kérlek nézz rám szeretetettel. Megkaptam a legszebb ajándékot, az Életet és én a Te tiszteletedre szépen élem ezt." A gyertyát égve hagyhatod nyugodtan.
Ahogy érzem, sokkal több van itt ez mögött. A felelősség nem csak a tied, még akkor sem, ha most úgy érzed. De ezt nem fogom most felkavarni.
Remélem ez is segít.
Nagy Ölelés
Sajnos nem szolgálhatok receptekkel. Nem vagy egoista, sem köcsög. Egy kislány vagy. De a lelkiismeretfurdalás gyakran vak.
Én tudom, anyum halála után én is átestem ezen, sőt még most sem voltam képes teljesen átlépni rajta. De majd idővel tisztábban látsz és lassan, nagyon lassan képes leszel elnyomni ezt az érzést. Pedig én nem gyerek vagyok.
Csak azt mondhatom, hogy semmit se tehettél volna. Nem tudom miért akartál bocsánatot kérni, de elmondhatod most is. Keress egy helyet, ahol nyugodtan lehetsz. Gondolj rá erősen. Mondd ki hangosan és gondold azt, hogy hallja. Hagyd az érzelmek elárasszanak. Valamennyire segít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!