Kinek van igaza?

Akik egy kis nyavajánál is körbeugrálják a gyerekük, tényleg nem érzik túlzásnak?? Én is mindent megteszek, hogy pihenjenek, egy lázas, vagy fosóshányósnál, vagy egy sportsérülésnél, mikor tényleg gond a mozgás. De könyörgöm, miért kell felnagyítani ami nem az? Miért kell betegségtudatot plántálni valakibe? nálunk orrmandulakor nagyon szigorúan figyeltünk, hogy nincs ugrálás, ilyesmi, de igenis ők pakolták el a kirakót, meg ugyanúgy megkenték maguknak a kenyeret (még ovis volt mindkettő a saját műtétjekor) .

Komolyan aztán nem értik az emberek miért nőnek a fejükre a gyerekeik. Nem az a szeretet, ha túlajnározok valakit mikor nincs rá szüksége, hanem ha ottvagyok, mikor szüksége van rá.

Nézd, én - és többen így vannak vele -, a rugalmatlanságodat kifogásoljuk.

Vannak szabályok, ez így oké, de bármilyen kicsi is egy gyerek, ha értelmesen állsz hozzá, akkor meg lehet beszélni vele dolgokat.

Ha fáradt, ha rosszul érzi magát, el lehet halasztani azt a rendrakást, sőt, rendhagyó helyzetekben kedvezni is lehet neki, megcsinálni helyette, aztán később behajtani a szívességet. Senki nem hal bele, ha pár órára kint marad a játék.

Nem hülyék. Dolgoztam gyakorlaton magánbölcsiben, ott a 2-3 évesek értelmesebbek voltak, mint némelyik felnőtt.

Velük meg lehetett beszélni, hogy Karicska most elpakolta a játékot, amivel ő játszott, akkor legközelebb ő pakolja el Karcsika után, és szó nélkül meg is csinálták, emlékeztetni se kellett őket! Szimplán nevelés kérdése.

Nem árt figyelembe venni néha, hogy érzi magát a másik. Ha akkor nem érzi úgy, hogy megcsinálna valamit, akkor elmagyarázhatod neki, hogy akkor is az ő dolga, meg lehet kérni 5 perc múlva is, amikor már "kipihente" magát, nem kell hárpiáskodni, sokat lendít a kapcsolaton.

Egyébként szokj le a "mostazonnalról", úgy látom, van abból is bőven. Anyám is ilyen, ott is hagyta rekordidő alatt azt összes gyereke, pedig van egy pár belőle.

Ha valaki tudja mi a dolga, előbb fogja megcsinálni, ha hagyják, hogy előbb befejezze azt, amit éppen tesz, és a maga ütemében menjen a továbbiakra, mint ha a sarkában loholnak, és cs szegetik, hogy csinálja már.

"Néha olyat is kell tennünk amihez nincs kedvünk."

Fogd már föl, hogy nem felnőttek, hanem kis óvodások! Ne várj tőlük olyan önfegyelmet, mint magadtól, egy kétgyerekes, dolgozó anyától!

A másik: "Miért nehezebb visszarakni mint elővenni." (Mármint a kirakós játékot.)

Ne haragudj, de ez elég ostoba kérdés! Azért, mert a kivételkor van pozitív motiváció, hogy játsszanak vele. A visszarakás meg kötelesség.

Sajnos, tökéletesen megértem, hogy a szemükben te vagy a rossz és nagyi a kedvenc. Kell a rend, de te túlzásokba esel. Amiket írsz, annak kiképző tábor jellege van! Örülök, hogy az én anyukám nem ilyen volt és hogy a feleségem sem ilyen a kisfiunkkal.

Már írtam neked, én vagyok az 5 gyerekes anyuka. Az elköltözős kommented megerősítette az az érzésemet, hogy nálatok a legnagyobb gond az anyád és közted levő hatalmi harc. Ezt az energiát kellene oizitív irányba fordítani, de nagyon úgy tűnik, nem is akarod megérteni, miről is írunk többen is neked.

31-esnek írom, hogy én bizony szoktam "ajnározni" a gyerekeimet, ha éppen úgy hozza a helyzet, és mégsem nőttek a fejemre. A 22 éves fiam önálló háztartást vezet, a 18 és 17 évesre simán itthon lehet hagyni a fõzést, rakarítást, akár a kistesókat is. És az 5 és 7 éves kicsik is simán rendet raknak maguk utàn. Talán azért, mert igyekeztem rugalmas lenni velük, és nincs folyamatos kényszer.

Jah, nincs mit magyarázni, tipikus "mostazonnal" hárpia anyucival van dolgunk.

Ölelem a gyerekeket, kitartást nekik.

Te meg ne merjél semmit elhalasztani 5 percre se kérdező, mert olyan nincs, hogy nincs kedved hozzá.

Agyatlan, érzéketlen nőszemély.