Kinek van igaza?

Kérdező veled értek egyet !!

Nem történt tragédia játszani tudott vele akkor össze is tudja szedni ennyi

Nos, nálunk az a szabály, hogy a nagymama házában ő a főnök. Ő dönti el, hogy a gyerek összepakol e maga után, vagy megcsinalja helyette. Így, ebben a helyzetben eszembe se jutott volna szólni, hogy pakoljanak.

Ettől eltekintve, ha a gyerek kipakolni képes, akkor osszepakolnia is tudni kell.

Veszekedni a gyerekek előtt nem kellene, és anyukadnak se kellene a tekintelyedet rombolnia előttük

Nekem van gyerekem, szám szerint 5. Nyilván nem pakolok utánuk, meg is bolondultam volna mostanra.

De vannak helyzetek, amikor kedvezek nekik, és vagy megcsinálom helyettük, vagy aktívan segítek. Nem kell ehhez fizikai fájdalmuknak lenni, de szerintem egy kis mūtét is jár bizonyos lelki megterheléssel, és jár egy kis extra gondoskodás.

Nyár elején 2 kamasz gyerekemnek volt fogászati műtétje. Pokoli rosszul voltak napokig, mielőtt javulni kezdett a helyzet, de kb 2 hétig fájdalmaik voltak. Meg tudtak volna csinálni egy teát, vagy valami kaját maguknak, mégis szívesen megcsináltam, és jól esett nekik a gondoskodás. Nem kutyulódtak el tőle, önállóak, mint előtte.

Amúgy nálunk is az a szabály, hogy a maminál mami a főnök, szóval ilyen helyzetben biztos nem kezdenék vitázni anyámmal.

Zárójelben: a sírás viszont nagyon nem jó mūtét után.

Én írtam ax2 kommented előtt..

Még így is azt mondom, nem kellett volna a gyerekek előtt ebből ügyet csinálni . Igazad van, más ha ennyire közel éltek, ők meg fineszesek ám, kihasználják a köztetek levő véleménykülönbséget.

Ülj le inkább anyukáddal, és észérvekkel vezesd le, miért lenne jobb közös nevezőn lennetek. Hivatkozz arra, hogy ez a helyzet összezavarja a gyerekeket, nekik rossz, ha ennyire eltérnek a szabályok.

Azt viszont fenntartom, hogy mūtét utáni napon, mégha nincsenek is fájdalmaik, érdemes kedvezni egy kicsit, mert ez csak a gondoskodás, szeretet jele. Ti meg hatalmi harcot csináltatok belőle.

A sírást meg kimondottan mūtét utánra mondtam. Értem, hogy ez nálatok gyakori, de gondolom nem szeretnéd, ha bevérezne a heg, így próbálni kell elkerülni.

Szerintem, függetlenül attól, hogy esetleg teljesen jól voltak fizikálisan, anyukádnak van igaza. A műtét nemcsak testi, de ekkora gyereknek komoly lelki tehertétel is. Az idegen környezet, a testébe való beavatkozás, a fájdalom (még ha mostanra el is múlt). Szóval ilyenkor egy darabig tényleg legyen rugalmasabb a szülő. És többet szeretgesse, ölelgesse, kényeztesse őket, mint máskor.

És még valami: ezen összeveszned anyukáddal a gyerekek előtt végképp hülyeség volt (ez anyukád hibája is lehetett).

Ha anyukád helyében lettem volna, inkább gyorsan összepakoltam volna, mielőtt komolyabb vita lehetett volna belőle.

A további hsz-okat most olvastam el.

Ha a nagymamánál sosem kell elrakodni, anyánál meg el kell, akkor a gyerek ezt megtanulja, hogy otthon és nagyinál mások a szabályok. Szerintem ha nálad otthon el kell rakodni, akkor az óvodában nem azért rendetlenek, mert nagyi "elrontja" őket.

Az nem szerencsés, ha a gyerekek előtt nagymama látványosan szembefordul veled. De neked sem kéne erősködni, utóvégre a nagyi lakrészében vagytok és ő össze is pakol helyettük.

Amúgy is a világ legtermészetesebb dolga, hogy a nagyszülők engedékenyebbek, mint a szülők. Neked meg ezt kéne tudomásul venned.