Elfogadjak ekkora összeget a nagyapámtól, aki sosem törődött velünk?

Szerintem se akkora összeg a 2 havi fizu hogy lelkiismereti problémát csinálj belőle. A gyereknek meg miért ne adhatna.

Lekötni meg nem érdemes. Többet elvisz a kivétele ha egyszer kellene valamire.

Szóval én nem küldeném vissza.

Visszaküldeném simán.

Egyrészt úgy vállalok gyereket, hogy TŐLEM kap meg mindent. Ezt vállaltam önként.

Másrészt, lehet, hogy túl büszke vagyok, de nem adnám meg senkinek az örömöt, hogy úgy érezze tartozom neki. Megvenni meg nem lehet. Megalázó.

Ha ennyire nem akarsz semmit minek küldözgetsz képet a gyerekedről?

szerintem rég tudod, csak későn szólalt meg a lelkiismereted

Miért ne fogadnád el. ? Sőt még olyan hálálkodó levelet kell neki írni hogy még jobban megszánjon benneteket.

Amúgy is az ajándékot illik elfogadni.

Nagyapád pár éve lépett egyet és megírta az elérhetőségeit apukádnak. Azt nem tudjuk, hogy miután elhagyta nagyidat és apukádat, hogyan alakult az élete, mi volt az oka annak, hogy nem volt köztük kapcsolat, de valami történt, hiszen egyszer csak hírt adott magáról. Azt sem tudjuk, hogy apukád azóta kapcsolatban van-e vele, ezt nem írtad.

Nem akarok pár sorból véleményt alkotni, de el tudom képzelni, hogy a családja elhagyása miatt egy egyértelműen negatív kép alakult ki benned nagyapádról, hiszen semmilyen indok vagy cél nem indokolta a távolmaradását. Sosem fizetett gyerektartást, sosem látták többet.

Meg kellene vizsgálnod magadban, hogy pontosan miért vetted fel a kapcsolatot nagyapáddal, a becsületből egy kicsit sántít. Arra gondoltál, hogy azért kerested meg, mert érzed magadban a kötődést és szeretnéd, ha visszatérne a családba? El tudom képzelni, hogy neheztelsz rá, amiért olyan döntéseket hozott, ami megnehezítette az itthon maradtak életét. Sem nagymamád, sem apukád nem érdemelte ezt. Hogy-hogy nem bánja, hogy kimaradt az életükből?

A babád születésével te is tudtál egyet lépni felé. Most dönthet, hogy benne szeretne-e lenni a családja életében vagy erről is lemarad.

Ő első körben annyit tudott tenni, hogy küldött egy összeget. Lehet, hogy erre képes csak egyelőre. De valami történt és ennek lehet folytatása. Biztosan jobban örültél volna, ha válaszlevelet ír, de mi van, ha nem tud (még nem). Talán őt is nagyon bántja, hogy elhagyta a családját és nem tudja, hogyan tehetné jóvá. De a maga módján reagált és jót akart. Most dönthetsz arról, hogy kapcsolatot építs vele, egyelőre nem bolygatva a múltat, csak bevonni őt a jelenbe. Az összeget használd fel úgy, ahogy a legjobbnak érzed. Ha válaszolsz neki, akkor megírhatnád, hogy nem tudtad, hogy értelmezd a küldött összeget, szívesen hallanál felőle. Talán minden jobban alakul, mint gondolnád.

"Nem szeretném vele tartani a kapcsolatot, ezért kínos elfogadni ezt a pénzt."

Te kezdeményeztél. Akivel én nem akarok kapcsolatot, azt nem keresem.

szerintem papát bántja a lelkiismerete. hogy nem tudott a fiának apja, az unokájának nagyapja lenni. és mindegy, hogy miért nem tudott, akart-e egyáltalán, vagy rajta kívülálló okok miatt nem volt kapcsolattartás. viszont most más eszköze nincs. 92 évesen nyilván nem tud a repülőhöz sem szaladni, hátha láthatná a dédunokát...

Egy idős ember, nem báthatod meg azzal, hogy "elveszed" tőle a dédunokáját, hiszen lehet, nincs neki már más, aki ne előítélettel gondolna rá. Had legyen egy kicsit újra szülő, legalább gondolatban, azzal a tudattal, hogy ő most megpróbál hozzájárulni a kicsi jövőjéhez.

És téányleg mindegy most, hogy mi volt, azon már úgysem lehet változtatni. Jövő meg nyilván úgysincs, hiszen túl idős már ahhoz.

Tedd félre a pénzt a gyereknek, ne költsd el, ne utald vissza.

Egy szülő tegye félre a sértettségét a gyerek érdekében. A pénznek nincsen szaga.