Néhány órája meghalt a kórházban a Nagymanám! Alig egy éve halt meg Nagyapám. Hogyan tudnom feldolgozni? Összeomlottam!

Gondolj azokra, akik szeretnek és még melletted vannak :)

Odaát majd ismét találkoztok.

Őszinte részvétem.

Nagyon nehéz egy ideig, de idővel csitulni fog a fájdalmad, igaz a hiány örökre ottmarad.

Nekem március elején meghalt az egyik nagymamám. Április végén a másik. Június közepén a nagyapám.

Közben május-júniusban érettségiztem és (sikeresen) felvételiztem.

Nem volt időm összeomlani és hisztizni.

Ha valakinek nincs ideje összeomlani, meggyászolni a veszteségeit, annak később komoly promlémát okozhat, ha az elvesztett emberek közel álltak hozzá.

Kérdező, menj el pszichológushoz. Kérj ez ügyben segítséget a szüleidtől. Ha még az egy évvel ezelőtti veszteséget se dolgoztad fel, mindenképp szakértő segítségére van szükséged. Ha iskolába jársz, jelezzétek a tanároknak is a problémát.

Részvétem!

Átérezem ami veled történ.Nekem tegnap halt meg a papám. Még mindig nem fogtam fel teljesen.Nekem az segített hogy kibeszéltem a gondjaimat valakivel és még az osztálytársaim. Ma a suliba nagyon aranyosak voltak. A legfontosabb az hogy most a családod mellett legyél és azzal a szülőddel akinek a szülei voltak. Neki is sokat fog ez segíteni és neked is. Ne tartsd vissza a sírást. Nyugodtan sírd ki magad, Ne félj sírni! Beszéld meg ezt az egészet a szüleiddel.

(Csak ennyit tudtam írni. Remélem tudtam segíteni. Ha szeretnél beszélgetni nyugodtan írj. Talán nekem is segítene egy kicsit! :) )

Az az élet rendje, hogy aki megszületik, az meg is fog halni.

A nagyszüleid már nem voltak fiatalok.

Az emberek többsége fel tudja dolgozni a nagyszülei és a szülei halálát is. A házastársáét és még a gyerekéét is.

Aki pedig összeomlik és nem tudja feldolgozni, az nem a gyakorira irkál néhány órával a haláleset után. Ha képtelen elfogadni a helyzetet, menjen szakemberhez.

Részvétem!

Szerintem teljesen emberfüggő, ki hogyan dolgozza fel.Erre nem lehet tanácsot adni.azt érezned kell belül.

Nekem sem él már egyik nagyszülőm sem, sőt, két éve édesanyám halt meg.Én úgy tudtam feldolgozni, hogy nem hagyhattam el magam, a lányom miatt, aki egyébként nagyon sokat segített a jelenlétével és úgy egyébként is, tehát jól jön, ha van valaki, aki melletted áll, rokon, barát, valaki, ne gubózz be, ne maradj egyedül a bánatoddal ha csak lehet.Ráadásul nekem akkor, anyu halála után el kellett intéznem a temetéssel kapcsolatos hivatalos dolgokat és egyéb hivatali ügyet anyu után, ami miatt sajnos(vagy szerencsére?) nem volt módom csak agyászra koncentrálni.Egyedül kellett a továbbiakban megállnom a helyem, munka, stb...És telt-múlt az idő, minden napra jutott tennivaló és így ezek elterelték picit a figyelmem.Éjszaka, vagy ha egyedül maradtam otthon, az nagyon rossz volt.Akkor volt időm gondolkozni és az nagyon rossz érzés volt.De azóta ez is változott, változtak bennem a dolgok.

Mindig a szép dolgokra, emlékekre gondolok, nézegetem a régi fényképeket, sokat beszélgetünk róluk, akik már nincsenek köztünk és így kicsit "visszavarázsoljuk " őket.Próbálom megőrízni, fenntartani azokat a jó szokásokat, hangulatokat, amik jellemzőek voltak, mikor még a drágáim is itt éltek velünk. Csak a szépre kell emlékezni!