Hogy tudnám feldolgozni, hogy meghalt a nagypapám?

Sajnos ezen csak az idő tud segíteni.

Biztos vagyok benne, hogy a nagypapád nagyon is jól tudta, érezte azt, hogy mennyire szeretted és hogy mennyire fontos volt a számodra. Ne emészd magad, ha ezt nem tudtad neki elmondani! Nem tudom, hogy megvolt-e már a temetés, de nekem az midig sokat segített, valamint ahogy az első is írta: idővel könnyebb lesz. De sírj, ha jól esik, ne fojtsd magadba!

Ha úgy érzed sírnod kell, sírjál! Napról napra könnyebb lesz, hidd el. Pár hónap múlva is így érzed, akkor menj orvoshoz, segíteni fognak.

A sírás mindenképpen jó, valóban ereszd ki a könnyeid nyugodtan!

Tudtda ő azt már régen, hidd el.

Ott voltál amikor meghalt? Nem mondott valamit? Olyankor van, hogy a nagyon súlyos betegek is megszólalnak. Sajnos akit én nagyon szerettem, ő kórházba halt meg, és nem tudjuk, hogy mit mondott, mielőtt itthagyott bennünket. Már egy éve, de én nem tudtam, és nem is fogom tudni feldolgozni. Majd egyszer talán rászánom magam az orvosra, de egyenlőre nem. Még utolsó napjaiban is engem emlegetett, de engem nem engedtek be hozzá. Utolsó előtti nap is engem várt, és ezt nekem mind a halála után mondták el. Közbe hitegettek, hogy jobban van meg minden. Te legalább végig vele lehettél. Én utolsó 2 hónapba nem is láthattam. Amikor utoljára voltunk nála, egyedül engem ismert meg, akkor már nem tudott úgy magáról, de azt mondta nekem, hogy téged ismerlek. Saját lányát nem ismerte meg, de engem igen. Ez az utolsó emlékem róla. Nekem ugyan dédim volt.