Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » Hogyan segitsek a beteg 62...

Hogyan segitsek a beteg 62 éves édesapámon, hogy ne haljon meg, ha ő ellenáll?

Figyelt kérdés
Az előzményekről röviden: Kiskorunkban nagyon jó apa volt, tipikus lányos apuka. Türelmes, jó fej, játékos. Aztán 7-8 éves koromban rákapott az italra és onnan egyre csak süllyedt. 13 évig kőkemény alkoholista volt, a fél gyerek korom ezzel ment el. Viszont később leszokott (ekkor már 20 éves voltam) Az alkoholizmus viszont súlyos személyiségbeli torzulásokat okozott nála, amelyeket kezeltetni kellett volna pszichiáterrel, el is kezdte anno, de ideje korán abba hagyta. Mondván, hogy neki nincs szüksége pszichiáterekre, orvosokra. Pár évvel később édesanyánk meghalt és mi 4-en maradtunk, ő meg a két nővérem. Azóta unokák is vannak, akik imádják őt. Viszont önpusztitó életmódot folytat: dohányzik (napi 1-másfél doboz), rendszeresen stresszel a munkahelyi bizonytalanságok miatt és valamiért kerül minden nemű egészséges táplálékot, vitamint és hiába mondjuk neki, kérleljük, hogy zöldséges ételeket is egyen, max. akkor eszi meg, ha elé tesszük. Ha veszek neki gyümölcsöt, zöldséget, rendszerint ott rohadnak meg, egy darabot se eszik meg belőle. Hiába mondjuk neki! Ugyan ez a vitamin tabletta is. Ha odaadom neki egy pohár vizzel, akkor beveszi, de ha eljövök, ott hagyom neki és a lelkére kötöm, hogy vegye be, mondja, hogy jó, de mikor megint megyek hozzá, ugyanúgy ott van, ahogy hagytam, egy szem se hiányzik belőle. Ha rákérdezek, akkor csak hümmög, vagy meg is sértődik, leráz. Húst eszik hússal és napközben nápolyit nassol, alkohol mentes söröket iszik, meg cukros üditőket és napi 4-5 kávét. Hiába magyarázom neki, hogy a tiszta viz lenne az igazi, legalább egy litert igyon ezek mellé. Orvosnál legalább 20 éve nem járt, kivéve, amikor az elvonón volt, akkor kivizsgálták, de annak már 14 éve. Hiába kérleltem, magyaráztam neki az évek alatt, nem megy. Pár hete 6cm nagyságú rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak a jobb tüdejében, hétfőn műtik. A vizsgálat úgy történt meg, hogy karácsony előtt erős szivfájdalmakkal be kellett vinni a sürgősségire, azt hitte szivrohama van. Aztán kiderült, hogy valami van a tüdejében, az nyomta neki. (mióta lehet már ott, ha ekkorára megnőtt?) A lényeg, hogy mindezek ellenére sem változtat az életmódján. Eleinte amikor megijedt, hirtelen elfogadta a nővéremtől, hogy az elvigye lélekgyógyászhoz, de szerintem csak nem mert neki nemet mondani, mert az tiszta ideg lett volna, ha a daganat ellenére se megy el. Azóta az alól is kibújik. A dohányzásról nem szokott le, azt mondja, hogy majd a műtét után, az egészséges ételeket, vitaminokat ugyanúgy csak akkor eszi meg, ha ott vagyunk és elé tesszük, de nekünk is van családunk, gyerekeink, munkahelyünk, nem tudunk folyamatosan ott lenni. A multkor vettem neki jó pár flakon vizet, hogy igyon meg napi minimum két litert, hogy hidratálódjon a szervezete, ami által ellenállóbb lenne (a műtét idejére erősödjön fel) de azt is csak akkor itta, amikor szóltam neki, magától nem. Második napon már ellenált hogy nem kell annyi vizet inni, mert akkor sűrűn kell tőle kimennie, meg hogy iszik ő sört, abban is van viz stb. De továbbra is eröltettem, nem adtam fel. Erre hallom a szobában, hogy sutyiban kiönti a csapba, a lefolyóba, hogy aztán azt hazudja, megitta. Egyszerűen kibirhatatlan! Olyan dühös vagyok rá! Én magam még messze is lakom és egyedül nevelem a kislányomat. Nem tudok ennél sűrűbben menni. Pedig hétfőn megműtik és nagyon nagyon félek, hogy nem kel fel az altatásból! Legszivesebben leüvölteném a fejét, hogy észhez térjen. De ha nem ébred fel, akkor hogy tudnék azzal együtt élni, hogy halála előtt pár nappal kiabáltam vele? Folyamatosan hazudik önmagának és háritja a felelősséget (igaz, soha nem is volt neki irántunk) Mit lehet tenni, hogyan lehetne rávenni, hogy segitsen önmagán, hogy meggyógyuljon és hogy fogadja is el a segitségünket? Hogy nem akarjuk őt elvesziteni! Segitsetek légyszi!

#beteg #édesapa #aggodalom #daganat #segitség megtagadása
2016. febr. 10. 10:43
1 2 3
 11/24 anonim ***** válasza:

1-es: És ha a háziorvos beutalja akárhová akkor mi van?

Nem köteles elmenni sehová. Felnőtt ember.


Nézd, igaza van az előttem szólóknak, nem igazán tudsz mit csinálni, ha ő nem akar változtatni. Kényszeríteni nem tudod és nem is szabad. Az amúgy is csak nagyobb ellenállást vált ki.


Tényleg durván hangzik, de ez van. Az embernek el kell fogadnia mások döntéseit, akkor is ha fáj. Te megtettél minden tőled telhetőt. Azon aki nem fogadja el a segítséget, azon nem lehet segíteni.


Szeresd úgy, ahogy van, és amilyen! Ezzel segítesz a legtöbbet.


Amikor görcsösen attól félsz, hogy elveszíted, akkor igazából magadért aggódsz, nem érte. És mindezzel igazából magadon akarsz segíteni, nem rajta, hogy megmaradjon NEKED.

2016. febr. 10. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/24 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó! Azon már túl vagyunk. Nem egyszer leültettük és elmondtuk neki ezt. Ő pedig örült neki 5 percig és szépen onnan folytatta, ahol abbahagyta. Önmagában nem a nápolyi evés stb. a gond, hanem az önpusztitó életmód. Nem tudom, lehet nem fogalmaztam érthetően.. És ha nem is szándékosan, de mindent elkövetett/elkövet, hogy itt kössön ki.
2016. febr. 10. 13:53
 13/24 A kérdező kommentje:
Jaah.. most már az utolsó előtti, akinek szólt.
2016. febr. 10. 13:54
 14/24 A kérdező kommentje:
12:05-ös miért szégyellted magad, miközben olvastad? Azért részleteztem, hogy minnél jobban átjöjjön, milyen szituációban vagyok.
2016. febr. 10. 13:55
 15/24 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező!

Az előbb kérdezted (valakire reagálva), hogy "Akkor hagyjuk meghalni?".

Rossz hírem van: ha tüdőrákja van, akkor ha mindent megtenne a gyógyulása érdekében, nagy valószínűséggel akkor is meghalna.

Épp ezért kár veszekednetek vele. Finoman lehet javasolni dolgokat, de el kell fogadnod, ha nem él a lehetőséggel.

Inkább arra törekedj, hogy élete vége ne állandó veszekedésben teljen, hanem szeretetteli légkörben.

2016. febr. 10. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/24 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó válaszoló, igen ez igy van, az aggódás, a gyász márcsak ilyen, Csernus doki is megmondta, hogy a gyászolók tulajdonképpen önmagukért aggódnak, lásd: "jaaj, mi lesz igy velem?" Azért a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. Egyébként jól fogalmaztál, tényleg azzal tenném érte a legtöbbet, ha elfogadnám őt igy s a hozzáállását.
2016. febr. 10. 14:00
 17/24 A kérdező kommentje:
Ja ez megint az utolsó előttinek ment, bocsi!
2016. febr. 10. 14:01
 18/24 A kérdező kommentje:
Goldmund, kössz a "biztatást", hogy igy is úgy is meg fog halni. Igen, pont erre volt szükségem! Remélem, igy jobban alszol este!
2016. febr. 10. 14:05
 19/24 anonim ***** válasza:
100%

Pont arról van szó, hogy utolsó hónapjait nem kéne tönkre tennetek állandó szekálással.

Apukád sokkal reálisabban látja a kilátásait, pont azért nem akar lemondani arról, ami örömet okoz neki.

2016. febr. 10. 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/24 anonim ***** válasza:

amit tehettek, hogy mentek hozzá minél többet. a gyerekekkel is. hogy lássa, mit veszíthet, mit fog veszíteni.

nem kényszerítheted, nem kötelezheted, ez az ő harca, amit vagy megvív értetek, vagy nem. ezt neki kell eldöntenie.

de azza legyetértek, hogy az állandó szekálással nem fogtok előrébb lépni. ne piszkáljátok, hanem szeressétek. ne azért akarjon még élni, mert te azt akarod, hanem azért, mert ő akarja.

2016. febr. 10. 14:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!