Meghalt a nagymamám. Tényleg muszáj?
Alig ismertem, de amit ismertem belőle az abban merült ki, hogy nagyon rossz véleménnyel volt a családomról. Senki sem kedvelt őt, anyu sem.
Anyu szerint társadalmi elvárás, hogy elmenjek a temetésére, csakhogy engem a temető légköre kikészít (Halottak Napján se járok ki), a temetés pedig még külön lelki megterhelést jelent attól függően, hogy ki halt meg, amúgy is, én pedig különösen érzékeny vagyok erre.
Ez főképp azért van így, mert fiatalon lett öngyilkos egy barátnőm, aztán fiatalon halt meg egy osztálytársam és 3 éve fiatalon lett öngyilkos egy barátom is, aki ráadásul segítséget is kért tőlem előtte, de nem tudtam neki segíteni. Jó ideig jártam terápiára a veszteségek feldolgozása miatt, sajnos sokszor kerültem pszichiátriára is az elmúlt három évben és gyógyszert is kellett szednem.
Iszonyú erőfeszítésbe került, hogy kilábaljak ebből, ne kelljen pszichiátriára befeküdnöm és gyógyszert szednem, de pszichológushoz még kell járnom.
Csak reggel óta tudom, hogy ott kell lennem, de már most rettentesen feszült vagyok emiatt. A társadalmi elvárásának kell megfelelnem, de közben lelkileg készülök ki, miközben csak arra lenne szükségem, hogy anyu azt mondja, nem kell mennem.
Ehelyett b*nkó lennék, ha nem mennék el és ha nem megyek el, akkor ne menjek el az ő temetésére se.
Persze van, hogy a szembesítés a "fóbiával" a terápia része, de ez nem minden esetben járható út, az elmúlt évek azt mutatják, hogy nálam nem menő, ha bedobnak a mélyvízbe és még időre van szükségem.
Mit tudok tenni? Kompromisszumokra kész vagyok, de nem tudom, hogy mi ilyenkor a helyes. Ti voltatok már hasonló helyzetben?
A Halottak Napja kapcsán egy pszichológus azt írta, el kell fogadni, hogy mindenki másképp gyászol és van, aki nem akar kimenni a temetőbe. De a Halottak Napján nem is kérdés, hogy lehet választani, de a temetés miért kötelező?
25 (L)
válasza:Nekem kígyó fobiám van. Tudom, hogy soha nem fogok elmenni egy akvárium terráriumba nézegetni a kígyókat.
A fóbia ilyen. De a gond nálad, hogy teljesen kivagy most készülve, kisregényt írtál a dologról.
Nem értem miért csinálsz ekkora hisztit a dologból. A társadalmi elvárás butaság, senki nem fogja számonkérni a dolgot vagy ha igen akkor sincs sok köze hozzá. Ezért nem fognak beperelni :)
Plusz a gond, hogy nekem inkább nemakarásnak tűnik a dolog, nem pedig fóbiának.
válasza:Én elhiszem, hogy van ilyen problémád, de már itt most is belelovalod magad teljesen. Túl sok energiát adsz neki, még jobban beleivódik az agyadba, hogy nem, nem, nem, nemnemnemnem nem, nem vagyok kész rá, nem tudom megcsinálni, azért sem.
Te az életben nem leszel erre kész, mert a kényelmesebb megoldást választod, hogy ne kelljen szembenézni a valósággal. Ez már jellem kérdése. De ez a te döntésed.
Másfelől viszont ha úgy érzed, nem tudsz menni, nem vagy kész, stb. akkor nem kell menned és nem azért, mert hátha anyu azt mondja, hogy ne menj, hanem majd te szépen kiállsz elé és megmondod, hogy sajnálod, neked ez nem megy.
Elhiszem, hogy nem könnyű, de ha annyira nem vagy képes, hogy ennyit megmondj, mi lesz veled az életben?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Olyan ember temetésére, akit alig ismertem, nem mennék el. A társadalom azon tagjai, akik ezen fennakadnak, egyes sorban, kinyújtott nyelvvel felsorakozhatnak a hátsó felemnél.
Valaki írta a halál elfogadását, erről csak az jutott eszembe, hogy aki felnőtt, és vallásos vagy hisz akármilyen halálon túli életben, az sem tudja feldolgozni a halált, mint végső véget. Emellett a kérdező problémája számomra nem tűnik olyan nagynak. (Mármint ezerszer érthetőbb és logikusabb, mint a nagyi néz a felhők közül magyarázat. Szerintem amíg ilyeneket hisz valaki, nem felnőtt.)
válasza:1. Felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Te szenvedsz a következményektől, akkor meg pláne.
2. Neked kell orvoshoz járnod az "élmény végett, te vagy rosszul, vagy az, aki esetleg megszól a távolmaradás miatt? Melyik fáj jobban: a beszólás egy olyan embertől, aki nem is ismer (mert aki tudja, milyen volt a viszonyotok, vagy hogy éled ezt meg, az nem fog beszólogatni) vagy a lelki megterhelés?
3. Az élet rövid. Ha mindig aszerint akarsz élni, hogy társadalmi elvárás, meg illik/nem illik, vagy mi a helyes, még akkor is, ha neked ez szó szerint szenvedést okoz, akkor meg is érdemled. Ha anyádnak támogatás kell, akkor kérje azt, de ne kösse ki, hogy kötelező, mert így illik, meg mit szólnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!