Ti nyugodt szívvel ott tudnátok hagyni a gyereketeket a nagyszülőknél?

amikor még a kategóriában jártam elolvastam a kérdést, simán igent mondtam volna, mert a saját szüleimet vettem alapul...

anyám nagyon lelkiismeretes, kedves nő, apám néha gyerekes, de normális simán rábíznám a gyereket...húgomnak van gyereke apám szokott vele foglalkozni, tornáztatni...

de elolvasva a te leírásodat...még ha elméleti is...

hát inkább először megnézném hogyan viselkednek amikor ott a gyerek és én is...aztán max 1-1 órákra hagynám ott, megkérdezném a gyereket milyen volt...és max akkor hagyom ott ha tényleg ő is jól érzi magát ott...

22F

Szia!

Állítólag az unokákhoz egészen másképpen állnak a szülök, mint a gyerekeikhez, DE először pár óránál tovább nem hagynám velük a gyerekeimet. Miután elhoztam tőlük, úgyis érzékelni-tudni lehet, hogy érezték magukat a nagyiéknál. Ha minden rendben volt, akkor lehet növelni az időt, mint a szoktatásnál bölcsibe, vagy oviba.Így talán nincs kockázat. Dönteni mindenképpen neked kell.

Csak 3 év felettit hagynék ott és elöször csak is néhány orára.

3 felett már eltudja mondani, ha ordibáltak vele vagy megütötték, de több napra egyszerre tuti nem.

Nekem mind anyámmal mind anyosommal szuper kapcsolat, jó szülök voltak, de még sem hagyom a gyerekeket egyböl ott napokra. Ha nem találkoztok sürün akkor elöször csak néhány órára.

Én is a fokozatosság híve vagyok.

Először menjen le vele egy órát egyedül a játszótérre. Ezt ismételje meg többször és ha bírja akkor meg vigye egy fél napos programra. Ez is ha volt többször, akkor gyerek elmehet hozzájuk egész napra és a déli alvást meg lehet próbálni náluk . Ha ezek mind gond nélkül mentek, gyerek nem panaszkodik és nagymama se kap fenyítési rohamot, akkor iskolás korukban elengedném.

Addig biztos hogy nem, amíg nem tudnak hazatelefonálni a gyerekek ha gond van. 18 évig verve nevelt az anyád, szerintem érthető lenne ez az óvatosság.

Én nem vinném oda, maximum ha én is megyek meglátogatni, de rájuk (ilyen szülőkre) biztosan nem bíznám a lányaim.

(Bár nekem anyukámék arany nagyszülők, anyu pont olyan -még kenyérre kenhetőbb, mint amilyen gyerekkoromban volt, fél óránként kérdezgeti, hogy nem e álmos-éhes-szomjas, stb- néha túlságosan is visszaél lányom az engedékenységükkel és avval, hogy a papa bármikor képes játszani, még ha ki van dőlve a fáradtságtól, akkoris)

De evvel a háttérrel így, amit olvastam,én azt mondom, hogy lehet hogy az első pár alkalom simán menne, de mi van, ha bal lábbal kel fel vmelyik és egy apró csintalanság miatt repül a saller vagy hasonló. Tehát a válaszom, határozott nem.

Tapasztalatból mondom, hogy tényleg másképp viselkednek nagyszülőként, mint szülőként. Én a mai napig pszichológushoz járok amiatt, hogy anyám hogy bánt velem gyerekkoromban, de nagymamának vitathatatlanul ezerszer jobb, mint anyának volt. Mintha az unokájánál akarná kompenzálni azt, amit elrontott velem.

De ahogy a többiek írták: fokozatosan lehet felépíteni. Nálunk mondjuk már csecsemőkortól zajlik a "szoktatás".

Nos, az én szituációm nem elméleti, hanem sajnos valós.

Az apám sokszor ivott, anyám is. Mind a kettőnek eljárt a keze, anyu piásan hülyeségeket csinált. Apu türelmetlen, katonás, volt, hogy szíjjal ütött ránk.

Nekünk két gyerkőcünk van, kisfiúk, négy és másfél évesek. A nagyobb már tavaly is maradhatott az anyósoméknál. (Náluk is nagy az engedékenység, de úgy vélem, egy kis nagymamai kényeztetés kell a gyerekkorhoz.) Anyukámék állandóan mondják, hagy maradjon. Nem engedem, nem tudok túllépni a bizalmatlanságon. Próbálok, de nem megy.

Amíg anyósomék napirendet tartanak, kezelik a felmerülő hisztit, addig apukám mindent ráhagy a gyerekre, szerinte nem baj, ha holt fáradtan éjjel 11 még rajcsúrozik a gyerek. A fáradtságtól, ha bepörög a gyerek, és tombol, az már persze kellemetlen, ilyenkor veréssel fenyegetőzik. (Tudod, hogy a papa odacsap... címszóval.)

Eddig egy-egy órát volt ott a nagyobb úgy, hogy mi közben elugrottunk valahová, de akkor ott voltak a testvéreim is, akik lefoglalták a gyereket, vagy éppen aludt.

Hamar elveszítik a szüleim a türelmüket, egyszerűen nem bízom bennük. Akiben pedig nem bízom, arra nem hagyom a gyerekeket.