Apósom miatt nem szeretném a nagyszülőkre bízni az egyévesem, hogy békélhetnék meg vele?

Anyósomat bírom, szívesen megyek hozzá, ha tudom, hogy após dolgozik. Nem annyira rossz ember már, de sokáig alkoholista volt, adósságba hajtotta a családját, amit még mi is nyögünk a férjemmel, verte a gyerekeit (tehát a férjemet is), amíg nem tudtak kiállni magukért. Mára úgymond lenyugodott, én már így ismertem meg, nem iszik alkoholt, helyette láncdohányos, nagyon negatív, minden és mindenki szar, bezzeg ő mindent tud. Ha nem dolgozik, akkor internet és tévé párhuzamosan, igénytelen magára és a környezetére. Mindenért megsértődik, bármit kérek és fapofával, duzzogva ül, amíg ott vagyunk. Próbál az unoka kegyeibe férkőzni, egyelőre nem sok sikerrel, bosszankodik, hogy milyen anyás a gyerek és ő nem tud vele játszani. Amúgy imádattal nézi és kicsit úgy érzem, hogy rajta akarja jóvátenni a múlt dolgait.

Nem bízom benne és nagyon ellenszenves, nem tudok megbékélni vele. Nekem is hatalmas segítség lenne, ha heti pár órát tudnának vigyázni az unokára, de így nem szívesen hagynám rájuk, még ha anyósom megbízható is, bár még vele sincs teljesen jóban a fiam.

Nincs köze az utálatnak ahhoz, hogy a férjem szüleiről van szó.A saját apámmal nem is tartom a kapcsolatot, hasonló okok miatt.

Szerintetek próbáljak meg túllépni ezeken a dolgokon, ha igen, akkor hogyan? Vagy ti sem bíznátok így rájuk a gyermeketeket?

Köszönöm!