Mi lenne a legjobb megoldás? A nagymamám sem hozzánk nem akar költözni, sem otthonba, de egyedül nem maradhat.
A nagymamám állapota rohamosan romlik. Vannak ugyan még jó napjai, de egyre többször nincs tisztában a dolgokkal, nagyon feledékeny és sokszor egyenesen zavart. Egyre ijesztőbb a helyzet. Ő maga ugyan mondogatja, hogy már nem a régi és mindent elfelejt, de ez inkább csak egy önmagát megnyugtató mondóka, hogy úgy érezze ura a helyzetnek.
Arra sajnos nincs lehetőség, hogy mi költözzünk hozzá, ő pedig hallani sem akar az elköltözésről. A háza is egyre romosabb. Szinte minden elektromos és vízvezetéket ki kellene cserélni, a vakolat is pereg stb, de se neki se nekünk nincs rá pénzünk, hogy megcsináltassuk.
Milyen lehetőségeink vannak? Mi lenne a legjobb megoldás?
Az én nagymamám is ilyen, de ő ettől ezerszer rosszabb: reggel felkel, 2-3 óráig elvan meg úgy normális, beszélgetni is lehet vele, aztán bekattan és azt se tudja megmondani, mi a vezetékneve vagy mikor született. Pakol, újra éli a gyerekkorát, az apját, anyukáját, nagymamáját keresi, vagy iskolába akar menni (90 éves), van hogy sír, amiért nem engedjük iskolába. Néha gyerekeket lát, egy kislányt, beszél is hozzá, vagy férfiakat, akik pókereznek mellette,de olyan is van, hogy ciányokat kerget, akik állítása szerint meglopták és a bokorban bújtak el.
Az én nagymamám is kb 1 év alatt épült le ennyire. Előtte, mikor még rendben volt, ment a hiszti és az ellenkezés, hogy ő mit nem akar: se költözni, se semmit. Kitalálta anno, hogy ő nem tud járni, annyira fáj a lába. Mióta nem tudja a nevét se, hirtelen tud járni és nem fáj a lába. :/ Most kutya baja. Jobb a vérképe, mint az enyém, pedig én 30 éves vagyok.
Egyet tudtok tenni: amíg ilyen, vártok. Naponta ránéztek, elvisztek a házból minden olyat, amivel kárt tehet magában, bezárjátok a kertkaput, hogy ne tudjon az utcára kimenni, valóban, mint egy gyerekkel, ahogy bánnak. Szomszédot is megkéritek, hogy nézzen rá legalább egyszer. Aztán sajnos eljön azaz idő, mikor már ő se fogja tudni, mi a neve, és akkor az otthon vagy a költöztetés.
Szegény, nagyon sajnálom! Mi is ezt éljük át, kemény.
Kezdődő Alzheimer.
Én mamám se akar sehova menni, pedig már néha azt se tudja, hogy hol van, és kicsoda anya.
A kórházban, mikor be kellett feküdnie, nézte a kórtermet és arról beszélt, hogy milyen szép nagy ez a ház...
Ez gyógyszerekkel sem javul, ez rosszabb lesz, folyamatosan le fog épülni a te mamád is.
Azok az öregek, akiket ilyenkor magukra hagynak, sokszor elkóborolnak, égve hagyják a gáztűzhelyet, és önmagukra fokozottan veszélyesek. Nem elég megkérni a szomszédot, hogy naponta kukkantson át.
Én mamám, még az elején, mikor "csak"feledékeny volt, feltette a műanyag elektromos vízforralót a gáztűzhelyre, és a fém lábast a mikróba. Mindezt egyszerre.
2 gondozója van felváltva, illetve a rokonok(gyerekek, és unokák) vigyáznak rá, hiszen 24 órás felügyeletet igényel. A gáz a tűzhelyhez el van zárva, a kapu be van zárva, nehogy elkolbászoljon, pedig mindig van valaki mellette. És még így is vannak balesetek.
Javaslatom? Kórház! Aztán amit az orvos javasol. Szerintem gondozókat kellene mellé fogadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!