Nagyanyám miért várja el, hogy szeressem meg menjek?

Igen, a szeretet napfény blablabla, nem kikényszeríthető, nem elvárható. Így belőlem sem lehet kikényszeríteni, tőleg sem lehet elvárni. Hogy szerethettem volna meg, ha nem érdekeltem, nem foglalkozott velem? A másik nagyanyám mindig ott volt, ha kellett, mindig foglalkozott velem, évente többször átvonatozta a fél országot, hogy vigyen magához nyaralni, mindig telefonált, mikor még saját telefonom sem volt és mindig kért, hogy beszéljünk, hogy mikor megyek, hogy jövök-e mamához, hogy mivel vár, hogy milyen jó lesz.

20 éve be van kötve mindkét nagyanyámhoz a telefon. Soha egy szülinapomon nem emelte fel, mikor még az emberek küldtek képeslapokat arra nem szánt 1 percet, hogy küldjön a szülinapomra. Milyen facebook? A facebook az utóbbi 4-5 terméke. Amióta az eszemet tudom, nem érdekeltem, csak évente kétszer demonstratív jelleggel, míg a szomszédok látták, hogy bemegy hozzá a család.

Biztos fogom sajnálni, ha meghal, mert ember. De aki jött ilyen szöveggel, hogy "bár élne a nagyanyám" nekem nem is lesz különbség, ha nem él már. Mi hiányozna majd rajta? Az, hogy úgy alakította az életét, hogy semmilyen kötődés nem alakult ki felé, de elvárta volna, hogy igen, és a maximum az, hogy ha mégis megyek, akkor beszól, hogy "ideje már, hogy megjelentél nálam"?

Mi tett le az asztalra? Nekem semmit. Megöregedett, de ebben mi a nagy szám? MINDENKI megöregedik. A sorozatgyilkos is, csak a zárkában, a lopós cigány, az elefánt, ez nem nagy szám, ez természeti törvény, minden ami él megöregszik, meghal.

És én miért leszek magányos megkeseredett öregasszony? Vannak örömteli kapcsolataim az életben, amik kialakultak, amiket ápolUNK, amik örömet okoznak, fontosak.

Ezzel szemben van egy nagyanyám, aki semmit nem jelent nekem, mert gyerekkoromban így alakította a viszonyunkat és most sem észhez tért és lépéseket tesz, csak pattógósan követeli, hogy neki nagyanyai joga, hogy kipréselje belőlem a szeretet és a figyelmet. Hát bocs, de nem.

Egyszerűen nem értem, hogy mégis mi a fene jár a fejében? Miért? Miért várja el? Miért fontos ez neki? Ha tényleg számítana neki, akkor talán tenne érte, talán felhívna, talán foglalkozna velem, de nem, ő csak várja, hogy majd én egyes-egyedül, egyoldalúan, majd én a színe elé járulok, és szeretem.