Nagyanyám miért várja el, hogy szeressem meg menjek?
Évente kétszer elmegyek, ha megy a család és visznek. Kb. karácsony, húsvét. (Nem valami közel lakik.) Ezen kívül nem találkozunk és nem beszélünk. Emiatt állandóan megjegyzéseket tesz, a többi családtagon kersztül is visszahallom, hogy milyen vagyok.
De mégis mire fel? Csak úgy kezelem, ahogy ő engem kezelt. A másik nagyanyámat látogatom, hívom. De emez, ez ugyanúgy nem hívott fel sose, hogy mi van velem, vagy hogy felköszöntsön, nem foglalkozott velem sose, nyaralni hozzá nem lehetett menni, nem vigyázott rám, csak akkor láttam, ha az egész család ment, és ott voltak a szüleim is vagy nagyon-nagyon ritkán, ha eljött hozzánk stb.
Ez mind oké, nem is érdekel, nem is lett vele olyan kapcsolatom, nem is hiányzik. De akkor mégis mire fel várja el, hogy én meg hívogassam, meg érdekeljen, meg menjek hozzá?
Jó, a nagyanyám persze. Én meg az unokája vagyok. Ő volt felnőtt először és szart rám, így nőttem fel, így nem alakítottam ki vele kapcsolatot, mert nem is lehetett gyakorlatilag. Akkor most mit vár tőlem? Mert azt elvárja, hogy legyen rendes unokája és foglalkozzak vele, mert milyen vagyok már, hogy nem teszem.
Én nem látlak önzőnek. A helyedben nem törődnék a beszólásaival.
Szerintem az emberek nagy többsége nem tudja felfogni, hogy ilyen kapcsolat is lehet nagyszülő és unoka között.
Nem vagyok már fiatal, nagymama korban vagyok, és nagyon szeretnék már unokát. Anyukám szüleit nem is ismertem, korán meghaltak, édesapám anyukájával viszont soha nem volt nagymama-unoka kapcsolatom. Kb. olyan viszonyunk volt mint nektek. 25 éves voltam amikor ő meghalt, és már 2 gyerekes anyuka. Nem emlékszem rá, hogy egyszer is látta volna a gyerekeimet, vagy egyáltalán kiváncsi lett volna rájuk. Számomra ő teljesen idegen ember volt, és közömbös. Sajnáltam amikor meghalt, de csak annyira mint egy másik embert. És soha nem volt emiatt lelkiismeret furdalásom.
Én sem látlak önzőnek. Ha gyerekkorban - nyilván nem a te hibádból - semmi kapcsolat nem alakult ki, akkor ne már most, amikor felnőtt vagy, neked kelljen járni utána!
Elvárások, azok vannak... De ha ő sosem tett ezért, akkor most nem akarjon semmit.
Az én nagyszüleimmel még érdekesebb volt a helyzet, ugyanis olyan 12-13 éves koromig szinte heti rendszerességgel voltam náluk, imádtam őket. Viszont amikor a szüleim elváltak, akkor nem tudták megemészteni, hogy mi inkább apuval maradtunk, és kitagadtak minket. Közölték, hogy nem vagyunk többé az unokáik, ne is keressük őket többet, ők sem fognak beszélni velünk. Ez így is volt, mindannyian tartjuk magunkat ehhez. És ennek már több, mint 15 éve... Van ilyen is sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!