A nagyim hallgatózik?

Összejöttem a barátommal egy hónapja (jövőhéten bemutatás, első barátom).

Kihallgatja a telefonbeszélgetéseimet, hiába vagyok a szobámba, másnap meg hisztériázva kiabál, mert el mertem mesélni a barátomnak, amit tőle hallottam (kb minden nap elmondta, hogy nem akarja, hogy gyereket szüljek még a fősuli elvégzése előtt, írassak fel fogamzásgátló tablettákat, az ő idejében nem így mentek a dolgok, az udvarlók első alkalommal házhoz mentek, hogy bemutatkozzanak és bejelentsék udvarlási szándékukat stb. Naponta gyanakodva megkérdez, hogy ma mit csináltatok?!) Ha egy héten négyszer találkoztunk (háromszor munka után kb két órát, egyszer hétvégén, akkor már kb lotyónak kiált ki.

Aztán megsértődött, mert vele nem beszélgetek sokat (minek, amikor bármit mondok, akkor én vagyok a család idiótája?)

Megemlítettem cukkolva ezeket a barátomnak (csak másfél hónap után tervezek náluk aludni és még akkor se lesz szex), mire másnap nekem támadt, hogy takarodjak onnan, ha ennyire nem tisztelem, költözzek vagy anyámhoz vagy a pasimhoz és dögöljek meg...

Oké, csúnya dolog volt és inkább soha többé nem beszélek telefonon a barátommal, de ezzel már nem tudok mit csinálni és jelenleg nem tudok elköltözni sem, bár keresem a fősuli mellett elvégezhető munkákat. De nem szeretnék csak azért szakítani a barátommal, hogy ő örüljön azt mondva, hogy "tudta, hogy ez lesz".

Mit tudok ezzel kezdeni, amíg el nem tudok innen költözni? (következő félévben átmegyek levelezőre, így könnyebben tudok melót vállalni)