Megőrülök nagyimtól! Hogy tegyem elviselhetőbbé az elkövetkező napokat?

Itt van nálunk, de nagyon nehéz vele, folyamatosan veszekszünk, egyszerűen próbálok nyugodt maradni, de a végén már iszonyatosan felhúz és akkor nem bírom ki szó nélkül. Aztán meg jön az, hogy miért beszélek így vele?!

Kezdjük azzal, hogy mindenbe beleszól, komolyan mindenbe! A kedvencem az, hogy a kutyám nevelésével kapcsolatban akar kioktatni (nem szereti az állatokat, csak gyerekkorába volt kutyája, akkor is kirakva az udvarra, senki nem foglalkozott vele), de ő mégis annyira okosnak hiszi magát. És ő úgy gondolja, hogy az az okos kutya aki távol marad az embertől, szóval, ha idejön hozzám a kutya akkor ráordít, mint egy idióta, persze a kutya megijed majd nagyim: "na látod így kell, nem szabad odaengedni magadhoz, mert a fejedre fog nőni" és ez csak egy a sok közül, beleszól abba, hogy mikor és, hogy etetem, mikor sétáltatom, hogy sétáltatom, mit engedek neki stbstb.. És baromira nem ért hozzá.

Akkor reggel bent ülök a wc-n bejön, mint aki észre se vesz, kezet most, majd kimegy és még az ajtót is nyitva hagyja. Majd odaszóltam, hogy azért illett volna megvárni még kimegyek, nem hiszem, hogy annyira sürgős volt az a kézmosás, erre neki állt feljebb.

Tegnap bementem fürdeni (ő vacsorázott), mondom addig bőven kész leszek erre kimegyek, majd megállít, hogy szólnom kellett volna, hogy bemegyek, mert mi van, ha épp ő akart volna menni akkor. Mondom láttam, hogy vacsorázol, egyébként meg nem érzem, hogy kötelességem lenne bejelenteni, hogy használom a saját fürdőszobám. És ki ő? Az atyaúristen? Hogy ha már a fürdőszobába kell mennie, az legyen szabad, mert két percet se tud várni.

Akkor beszélget a barátjával (vagy akárkivel) telefonon, majd mikor leteszi a telefont, utána egy fél óráig azt hallgatom, hogy hogy lehet ekkora hülye az illető akivel épp beszélt. Ha meg merek szólalni, hogy mondja a szemébe a problémáját, vagy, hogy nem igazán szeretem a kétszínű embereket úgyhogy ne nekem mondja akkor megint megsértődik.

Ha TV-t nézek beszél folyamatosan, ha ő nézi és megszólalok le van ordítva a fejem.

Van egy kis pánikbetegségem, pánikrohamom volt tegnapelőtt elég rosszul lettem, erre még rátett azis, hogy ő elkezdett veszekedni velem, hogy mekkora hülye vagyok.

De mikor neki van valami baja (pl. múltkor attól ijedt meg, hogy furcsán vert a szíve) akkor legyek vele megértő. Az vagyok, mert miért ne lennék?! De akkor ő is legyen már velem egy kicsit megértő... Vannak jó pillanatai, de aztán jön valami hülyeség és egyből veszekedés lesz a vége. Most csak pár dolgot írtam, de tényleg naponta nem egyszer veszekszünk és minden mozdulatomba beleszól.

16L