Hogyan tegyem elviselhetőbbé a napjaimat?

Sziasztok!

Egy 17 éves kétségbe esett lány vagyok, aki minden áldott nap sír..Már nem tudom, hogy kihez forduljak és mitévő legyek, így abban bízok, hogy itt egy-két jó tanácsot tudtok adni.

Alapjaiban véve olyan problémáim vannak, hogy mindenki azt érezteti velem, hogy én mennyire felesleges vagyok és anya már el is mondta nekem, hogyha visszacsinálhatná, akkor biztos nem szült volna meg engem. De kezdjük inkább az elején.

Van 3 idősebb féltesóm, az apukájuk meghalt, így anya nevelte egyedül őket. Anya később megismerkedett egy férfival, aki szeretett volna egy gyereket. Megszülettem én, de nagyon megromlott a kapcsolatuk így külön váltak és 10 évvel ezután apa meghalt. A temetésén derült ki, hogy egész végig hazudott nekem mindenben, ami vele kapcsolatos volt, így valójában nem is ismertem őt igazán. Apai nagyszüleimmel hébe-hóba beszéltem. A nagypapámat imádtam és ez az érzés kölcsönös volt, de sajnos nyáron meghalt. A nagymamám engem okol apa és a nagypapa halálával is, nagyon megromlott a kapcsolatunk és ez odáig fajult, hogy az örökséget illetően (mivel én vagyok az egyedüli örökös) pereskedni kezdett, ami persze nem volt egy olcsó mulatság egyik félnek sem. Eddig 300E Ft-ot kellett anyának fizetnie miattam.. (ezt mindig a fejemhez vágja, hogy én mennyire sok pénzbe kerülök)

Az egyik testvérem elköltözött, kettő még velünk lakik. Az egyik nagyon sokat dolgozik, míg a másik munkát keres, de nem talál. ( az utóbbi testvérem szereti hergelni az anyukámat, amikor szid engem és bátorítja arra, hogy még jobban szidjon le) Én még persze tanulok, a város egyik legerősebb gimijében, ahol 4,5-ös átlag fölött teljesítek. Sajnos becsúszott most félévkor két hármas ( a jövőmet illetően teljesen felesleges tárgyakból) és szinte minden nap megkapom azt, hogy mennyire buta vagyok, azokból a tárgyakból.

Határozott elképzeléseim vannak a jövőmet illetően, amit anya nem igazán támogat, így valójában csak egy nagyon kedves tanáromtól kapok visszaigazolást, hogy amit csinálok az jó. Úgy érzem a közeli hozzátartozóimban csalódtam (apa, nagymama) és az én rokonaim is csalódtak bennem ( anya & testvéreim)

Anyának a munkahelyén is nézet eltéresei vannak és mostanában mindig sír. Miattam is ki van akadva és egyszerűen már nem szeretek hazajárni az iskolából, mert nem tudom milyen hangulat uralkodik itthon. Segítenék neki, de én mindig mindent elrontok és csak kiabál velem.

Az egyetlen személy, aki mindig támogat, igaz ő őszintén megmondja, ha valami nem tetszik neki, az a barátom. Nagyon sokszor Ő tartja bennem a lelket, ő biztat és ő az aki motivál. De sajnos vele sem egy városban lakok, így nagyon ritkán tudunk találkozni (kb két hetente)

Ezenkívül nem járok bulizni, nem cigizek és nem iszok alkoholt sem. Ha esetleg elmegyek a városba a barátaimmal szórakozni, mindig megkapom azt, hogy én csak csavarogni tudok..