Miért ad ajándékba narancsot mamám?

Nem tudom, a másik nagyanyám egy városban lakik vele, az nincs így elszédülve a narancstól, pedig ők még szegények is voltak mindig, nekik tényleg nem volt rá, ő mesélte, hogy néha nagyon rossz volt a naracs, mikor tudtak szerezni, valószínőleg akkor grapefuit lehetett, csak nem tudták.

A narancsost kínáltam már meg belőle, akor rámförmedt, hogy neki nem kell, ő ilyet nem eszik. Nem is ettem, nem is fogok!

Egyszer adott egy fogkrémet is, amit ő ingyen kapott, aztán még fél év múlva is mikor nála voltam, akkor kérdezgette, hogy mi van a fogkrémmel, meg mondtam-e apának, hogy adott fogkrémet meg ilyenek.

Sajnos nem tudok úgy gondolni rá, hogy de szeret, de ennek más oka van. A másik nagyanyám az szeret, azt tudom, nem csak a szomszédnak szeret, meg nem azért ad egy fogkrémet, hogy hátha elterjesztem a környéken, hogy adott valamit. Pedig még szegény is.

Szóval furcsa tényleg, de a legérdekesebb ez a narancs-banán dolog, abból akkora ügyet csinál. Úgy képzeljétek el, hogy kimondja, hogy hozott narancsot, öszeszorítja a száját, közben mintha a nyelvét mozgatná mögötte, jár a szeme rajtam fel-le és NÉZ, mint aki azt várja, hogy örömkönnyekben török ki a narancs hallatán. Ezek szerint tényleg teljesen leragadt és nem tűnik fel neki, hogy ahányszor boltba megy, vagy szórólapot kap, akkor van benne narancs.

Egyébként mikrója is van. Még kábel tévéje is! :)

"Vagy te a Rákóczi-hídon mégy át? Ugyanmár, dehogyis. De a 18 éves feltelepült lányka már az új kifejezéseket használja, mert fogalma sincs a régiekről."

Tudom, hogy nem szép ilyet mondani, de több mint 8 millió lakosa az országnak még mindig nem pesti.