Nem tudom jogos-e, hogy ennyire kiakadtam? Szeretném tisztábban látni a dolgokat, hogy én fújom fel vagy tényleg sok volt, amit apukám csinált?

Szia!

Teljesen érthető a felháborodásod, de azért azt is meg kell érteni, hogy abban az időben, mikor apukád szocializálódott ilyen szempontból, még más elvek voltak. Az ő fejében ez van, ő ezt tartja helyesnek. Ez egy nagyon erős dolog, megváltoztatni nem lehet szerintem, azt lehet elérni, hogy apukád elfogadja, hogy te ezzel nem értesz egyet, és nem szeretnéd, hogy megüsse a fiadat.

Az írásodból úgy látom, hogy ezt meg is értette, el is fogadta. Azzal nem ért egyet, hogy ez csakis így helyes, de nem is kell, elég, ha azt elfogadja, hogy a te gyereked nevelési elveiről te döntesz.

Igen, sok volt, amit apukád csinált. Téged is megvert annak idején, ugye, azért nem vagy képes belátni, hogy bűn és hiba, amit tett?

Az "úgy megpofozta, hogy nekiesett az ajtónak", kedvesem, ma már vastagon gyermekbántalmazásnak számít, úgyhogy nagyon jó volna, ha ezt tudatosítanád magadban.

Aki egy bántalmazót véd az áldozatával szemben, az maga is bűnös.

Hagynod kéne, igen, leginkább elhagynod az apádat: ha apád így viselkedik, ha nem kér a gyerektől bocsánatot, ha nem tisztázza vele a dolgokat, ha nem tudja megfékezni magát a jövőben sem, akkor nem láthatja többé a gyereket.

És a gyerekkel neked is most kell beszélni, most megvígasztalni, most helyretenni benne a félelmet, a haragot, a fájdalmat. Amíg még nem késő.