Férjem nagymamája hozzánk költözött, mit kéne tennem?

Ti milyen gonoszak vagytok!

Nyilván mindenkinek van itt egy megszokott élete, életritmusa, ezt egy nagyi teljesen megváltoztatja!

Ha lenne ilyen gondotok, legalább belátnátok! Attól még persze jogilag nem tudnak mit tenni, csak használni kéne az agyatokat vagy elővenni az empátiát, de könnyebb a másikat sz@rni!

Most nézd a nagymama helyzetét. Idős, nyugdíjas ember, aki úgy érzi már rég nincs szükség rá. Nem dolgozhat mert nyugdíjas, nem jár el sehová,nem utazgat az országban. Ezért tehetetlennek, feleslegesnek érzi magát. Szerintem ez volt az az ok amiért úgy döntött, hogy a lakásába költözik, és az se baj, ha ti ott laktok, mert legalább sok terhet levesz rólatok. Így már végre megint úgy érzi, hogy jó ha ő ott van, végül is szükségetek van rá (most egy dolog, hogy te és az unoka nem így gondolja, mert ti elvoltatok eddig is nélküle, de most a mama szemszögéből nézzük a helyzetet)

Szóval ő szívesen főz rátok, elmegy bevásárolni, mert így ő is hasznos lesz valamire. A másik, hogy közelben vannak a többi rokonok is, akikhez szintén elsétálhat, kitöltheti az idejét..

Nektek nem sírni kéne, és nem azon agyalni, hogy ti menjetek, vagy ő menjen. Ha már ott lakik, akkor adjátok meg neki azt amire vágyik, és idővel összeszoktok, és rájössz mégiscsak egy kis segítség a mama.

De ne hagyjátok rá...

Pl: Engedd, hogy bevásároljon. Írj egy listát, de csak rövidet. Csak olyat írj rá ami mindenképpen kell. Kenyér, tej, olaj, liszt, stb..

Pontosan annyi pénzt adj amennyibe kerülnek..Így nem lesz olyan, hogy "jaj, édesem, de hát ez is kell.." Ha megveszi akkor azt a nyugdíjából vegye. Ami neked külön dolgok kellenek azt vedd meg te. Nem kell mondani, csak megveszed...

A főzés:

Engedd, hogy főzzön minden nap.(Ha nem engeded akkor is főzni fog) De minden főzésénél beszéld rá, hogy hívjon meg valakit, mert túl sokat főzött, és kárba menne a kaja. Vagy vigye el valamelyik rokonnak..

Csináljatok neki programot.

PL: Helyben is kell lenni egy nyugdíjas klubnak. Kutasd fel, és vigyétek el a mamát. Amint barátokra talál, mindjárt lesz ezer programja a nyugdíjas klubon keresztül. Komolyan. Eljárnak kirándulni, bált rendeznek, elmennek szüretelni stb.. A mama nem fog unatkozni..

Mindenhez okosan, és türelmesen kell hozzáállni.

Ha elmérgesedik a helyzet köztetek, akkor jöhet a B terv: Költöztök. A mama háza, így ő marad, ti mentek..

Ha viszont minden jóra fordul, neked egy valamire mindenképpen fel kell készülnöd, hogy ne érjen váratlanul. A mama már nem lesz fiatalabb. Lehet eljön az az idő amikor ágynak esik, és nektek kell gondozni őt. Ezt is kalkuláljátok be..

Hát azért 40 nm-en együtt a nagyival nem egy álom, akármilyen jóindulat vezérli is. Teljesen már az életvitele egy nyugdíjasnak és egy fiatal párnak. Arról nem is beszélve, hogy ha majd gyerekre is vágynak. Az borítaná még igazán a helyzetet.

Az egyetlen megoldásnak egy ugyanekkora kis albi tűnik, ha a mama marad, a lakás rezsijét úgyis ő fizetné tovább.

Szóval keressetek egy olcsó albit, és kezdjetek el takarékoskodni egy saját lakásra, biztos ami biztos. Ha elköltöztök, lehet a mama is rájön, hogy nem volt jó ötlet a beköltözés, és visszamegy falura. Akkor ismét szabad lenne a lakás.

Én biztos nem bírnám vele az együttélést, akármilyen aranyos idős néni is, és akármennyire jót akar.

Ne szidjátok a kérdezőt, mert nem azt írta, hogy utálja a mamát hanem csak annyit, hogy a megszokott életük gyökeresen felfordult. Aki nem élt át ilyet annak fogalma sincs milyen érzés ez.

Én átéltem. Bár nálunk a férjem mamája nem a lakásába jött be, hanem a mi lakásunkba. Beteg lett, kórházba került, ahonnan csak úgy engedték ki, hogy van aki gondját viselje. Érdekes, hogy ilyenkor sok rokon valahogy nem ér rá, nincs felkészülve rá, sőt volt aki megmondta, hogy az ő életét nem változtatja meg a mama miatt. Szegénykém ott volt a kórházban, és ekkor döbbent rá, hogy senkinek nem kell, nincs rá szükség. Mi megsajnáltuk, hazavittük. Kezdetben az volt amit te is írtál. Minden nap főzött, állandóan takarított,(de úgy, hogy ültél a fotelban ittál egy üdítőt vagy bármit, és amint kiürült a pohár már vette is el rohant mosogatni..ez aranyos egy darabig..de hosszabb távon idegesítő tud lenni. Vagy amikor ebédeltünk, és a kanálon még ott az utolsó falat, de már viszi a tányért mosogatni) Ő is bevásárolt nekünk, és sokszor nem azt vette ami a listán volt. Ha felírtam, hogy vegyen Dove tusfürdőt, akkor helyette valami 100 forintos tescós terméket vett, hogy " jó lesz ez is..ugyanúgy habzik mint a másik"

Volt olyan, hogy sírva feküdtem le, hogy "na ennyit a jó szívemről"..

Végül nekem is azt tanácsolták amit neked írtam korábban. Írj listát de kis lista legyen, a többit szerezd be.

Csinálj neki programot. Vidd nyugdíjas klubba. stb. Mi megfogadtuk a tanácsot. A férjem elcipelte minden nyugdíjas találkozóra, sőt sokszor inkább vállalta "ő az én édes kis unokám" szerepet a sok nénik és bácsik között..:)

Eltelt pár év, és a mama még mindig velünk él, de már semmi gond nincs. Még ma is bevásárol,de már csak azt veszi ami a listán van (a többit ma is én veszem meg) Ma is főz, de már elértük, hogy ne minden nap. Jobban mondva kompromisszumot kötöttünk.Hétköznap csak 3 nap főz, viszont vasárnap főzhet akár 5 fogásos ebédet, még segítünk is ha kell..De hála a nyugdíjas klubnak ezer dolga van. Állandóan túrázik, kirándul a nyugdíjasokkal. Eljár népi táncozni, így állandóan mennek fellépni más nyugdíjas klubban.Visszatért az életkedve, és ez nekünk is jó.. Hidd el, ha csináltok neki programot, hogy megtalálja újra önmagát, már nem lesz idegesítő, és nem lesz hátrány.

Én bevallom, hogy nagyon sokat segít(mondom neki is sokszor) hogy 9-12 óra munka után tiszta lakásba megyek haza, nem kell főznöm, porszívóznom hétköznap..

13 vagyok.

Én maximálisan megértem a kérdezőt, mert ok, a segítség, meg tiszta lakás stb. de amikor évekig egyedül éltek, aztán hirtelen ott van 40 négyzetméteren egy 2 generációval ezelőtti rokon, akkor az előbb-utóbb feszültséget szül. Nem a ti dolgotok neki programot csinálni, hanem az övé, hogy azt kezdjen az életével, amit szeretne. Vett egy lakást az unokának, ez nagyon szép dolog, na, de azért vette, hogy utána az unoka nyakára költözzön és éljenek hármasban?

Szerintem azzal a szülővel kellene beszélni, akinek az anyja. Beszéljen a kedves mamával, kérdezgesse, hogy nem gondolja-e hogy teher a gyerekeknek, hogy 40 négyzetméteren azért nem olyan hármasban, mint kettesben, hogy a fiataloknak megvolt már előtte egy megszokott életritmusuk, életük, amit biztos nehéz egy idősebb személyhez igazítani, szeretnének kettesben lenni stb. Hátha észbe kap a nagyi, de ha alanyi jogon igényt tart az ott lakásra, csak mert ő vette...hát, akkor kénytelenek lesztek otthagyni a kényelmes ingyen lakást, és rájönni arra, hogy az életben valójában semmi sincs ingyen...